2008. augusztus 5.

Az új elnök 20 éve dolgozik a társaságnál, jelenleg mint gázturbina blokkgépész. Folyamatos munkarendje miatt is közelről, igen jól ismeri a három műszakban dolgozó munkavállalók problémáit.
Az évek során hol megelégedve az ottani érdekvédelem munkájával, mikor kevésbé, végeredményben (két éve) arra az elhatározásra jutott, hogy hathatós tettekre mégiscsak a szakszervezet kötelékében van lehetőség. Mikor elvállalta a főbizalmi tisztet, azután több kollégája is részt vállalt a szervezeti munkában, hiszen ismerve őt tudták, hogy igazán elkötelezett a dolgozók munkakörülményeinek javítása iránt.

Jelenleg még a főbizalmi teendőket is ellátja, bár úgy gondolja, stratégiai szempontból az is előnyös, minél többen vállalnak tisztséget, hiszen „még egy fő is sokat számít”.
Zoltánnal műszak után beszélgettünk.

- Határozott elképzeléseink vannak a gyakorlati teendőkről, de természetesen a célokat tetteink fogják bizonyítani leginkább. Végtelen sok problémával kell szembenézni, mindenekelőtt a nyugodtabb munkahelyi légkör, a munkakörülmények javítása és nem utolsósorban a szociális ellátások kibővítése a fő feladatok, melyek már-már sürgetővé váltak itt, az erőműben. Ezekben a dolgokban az álláspontunk egységes, a közös érdek felismerése nagyon régen megtörtént. Az utóbbi időben egyre többször kerülnek szóba a folyamatos munkarendben dolgozók nehézségei, a korengedményes nyugdíjazás körüli huzavona. Ezek az emberek itt hiába végzik munkájukat már akár több évtizede, a műszakokat, az ezzel járó életmódot nem lehet soha teljes mértékben megszokni. Sajnos most ősszel is két kollégánktól kellett elbúcsúznunk végleg, mivel egészségügyi ellátásukra saját maguk nem fordítottak elég figyelmet.
Talán nem egészen ide tartozó téma, de elmondom, mert nemcsak engem, sokakat nyomaszt az, hogy vannak százéves régi épületek, omladozó falakkal, rettenetes látvány és rossz azok között dolgozni, kihat a lelkiállapotunkra. Műemlékvédelmi rendelkezés, hogy nem lehet ezeket lebontani. Nem az a baj, hogy védetté nyilvánították, hanem az, hogy nem történt meg az állagmegóvás.

- Milyen konkrét intézkedésekre lenne szükség?

- Probléma a létszámcsökkentés is, hiszen az itteni technológia már nem engedi meg a kevesebb munkaerőt. Nyugaton, optimális körülmények között lehetséges a kevesebb dolgozó, itt viszont a létszámhiányt nem pótolja a technika. Több anyagi áldozat szükséges a szociális és egészségügyi ellátásokra, ami hosszabb távon megtérül, - ha a piacgazdaság oldaláról nézzük a dolgot. Nem elvetendő például egy rehabilitációs program beindítása sem, ami pontosabban azt jelentené, hogy évente egy-két alkalommal a munkavállalók pár napra csak a saját egészségükkel, mentális körülményeikkel tudjanak törődni. Sajnálatos módon a vállalati üdültetés is beszűkült, ezek igénybevétele nagyobb anyagi ráfordítást igényel, ami sokak - és egyre többek - számára elérhetetlen. Mindenesetre a munkakörülményekből adódó egészségi problémák dokumentációja folyamatban van. Ebben segítenek áldozatos munkájukkal a humánpolitikával foglalkozó kollégák is. Erre azért is van szükség, hogy bizonyítani tudjuk ezeket a történéseket, látszódjon, nem légből kapott kitalálás a megbetegedések, halálozások oka.

- Hogyan látja, a cég vezetése miként áll a tárgyalásokhoz?

- Jó jelnek tartom, hogy a társaság fogékony ezekre a megbeszélésekre és a közös problémamegoldásra is. Keresnünk kell őket folyamatosan, nem zárkóznak el tőlünk. Hiszen közös érdek mindenkinek: A lehető legoptimálisabb körülmények között dolgozni nap mint nap, ne a rossz közérzettel és nehézségekkel kelljen a dolgozóknak szembenézniük, s majd a sokéves munkakapcsolat után élvezhessék a nyugdíjas éveket és ne egyik orvosi vizsgálatról a másikra kelljen járniuk. Már a napi beutazás is gondokkal jár. A fővárosban lakó munkavállalók nem kapnak utazási támogatást, pedig szinte egyforma anyagi és időbeli áldozatot kell hozniuk a többiekkel, hogy a munkahelyre érjenek. Az erőmű kívül esik a központtól, ünnepnapokon pedig egyenesen katasztrofális a helyzet a menetrendszerinti járatok ritkasága miatt.

- Milyen az érdekvédelem szervezettsége jelenleg a BE Rt.-nél, mit lehet tenni annak növelésére?

- Elmondhatom, hogy 75-80%-os a szakszervezeti tagság aránya, amit jónak tartok. Emellett természetesen olyan személyek felvételét támogatjuk, akikről köztudott, hogy szolidárisak és elkötelezettek a szakszervezeti eszme iránt. Haladó szellemű és együttműködésre kész emberekre, tagokra van most szükségünk, majd a gyakorlat mutatja meg, mit teszünk céljainkért, jogainkért.

- Gratulálok megválasztásához és erőt kívánunk a további munkához!

- E -
(Forrás: "forró drót" újság 10. évf. 11.sz.)

Hozzászólás írása:

• Kérjük jelentkezzen be!