Elemzés a béren kívüli juttatások átalakítását szolgáló kormányjavaslatról
Szerző: Horváth Lajos
2018. június 27.
A parlament előtt lévő személyi jövedelemadó módosítás jelentősen leszűkíti a munkáltatók által kedvezményesen adható béren kívüli juttatások körét. A módosítások mögött az a logika húzódik meg, amellyel elvileg egyet lehet érteni, hogy a legjobb megoldás a munkabér megemelése, amelyet a munkavállaló saját szükségleteinek megfelelően költhet el.

A helyzet azonban nem ilyen egyértelmű, mivel az adókedvezmények rendszerén keresztül az állam fontos társadalompolitikai célok megvalósulását segíti elő. Jelen esetben a megszűntetett kedvezmények döntő része ebbe a kategóriába tartozik. Ebből a nézőpontból vizsgálva a változtatási javaslatot a legsúlyosabb kérdés a lakhatási támogatások megszűntetése.

Megszűnik a lakáscélú munkáltatói támogatás adómentessége. Ez a juttatás lakás építésére, vásárlására, korszerűsítésére nyújtott lehetőséget, a bekerülési költség maximum 30 százalékáig, összességében 5 millió forintos határig. Látható, hogy ez olyan jelentős segítséget jelentett az igénybevevőknek, amelynek kiesése nem pótolható. Az egyén érdekén kívül ez a támogatási forma munkaerőpiaci és gazdasági szempontból is hasznos volt, mivel elősegítette a munkavállalók hosszú távú megtartását. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy az intézkedés fehérítette a gazdaságot is, mivel a juttatást csak hitelintézeten keresztül lehetett igénybe venni.

Ugyanígy, a megszűnésre ítélet kategóriába került a nemrég bevezetett mobilitási célú lakhatási támogatás (albérlet). Ez a támogatási forma azt a közismert problémát próbálta kezelni, hogy az országon belül nagyon eltérőek a lakásárak és az albérleti lehetőségek. Sok esetben emiatt nem tudnak a fejletlenebb régiókból a munkavállalók az ország fejlettebb régióiba költözni, és az ott lévő munkaerőhiányt enyhíteni. A támogatás az első öt évben csökkenő mértékű (a minimálbér 60-40-20 százaléka) segítséget adott a lakóhelyváltoztatáshoz. Ma még a bevezetés időszakához képest is nagyobb a munkaerőhiány, ezért semmi nem indokolja ennek a lehetőségnek a megszűntetését, inkább egyszerűsítésre szorul a rendszer.

Munkaerőpiaci célokat is szolgált a diákhitel törlesztés támogatása, amely egyben elősegítette diplomás munkavállalók egzisztenciateremtését is. A minimálbér 20 százalékáig adható adómenetes juttatás jó eszköz a fiatalok munkahelyi kötődésének erősítésére.

Nem indokolt a kockázati-, élet-, baleset-, és betegbiztosítás díjának a munkáltató által adható (havonta a minimálbér 30 százalékáig terjedő) adómentes lehetőségének megszüntetése sem. Ez is olyan elem, amely elősegítette, a munkavállalók hosszú távú megtartását.

A kulturális szolgáltatásra szóló belépő (évi maximum 50 ezer forint) sok olyan munkavállaló számára tette lehetővé ezeknek a szolgáltatásoknak az igénybevételét, akik ezt egyébként nem tehették volna meg.

Látható, hogy a fent felsorolt támogatási lehetőségek egyszerre szolgálták a munkaerőpiaci célokat, és támogatták a gazdaság fehérítését is. Van olyan változtatás is, mely egy eleve rossz döntést korrigál, ilyen a 100 ezer forintos juttatás eltörlése. Pozitívumnak tekinthető, hogy a Széchenyi kártya évi 450 ezer forintig egyedüliként megmaradt kedvezményesen adható béren kívüli juttatásnak. Érthetetlen viszont, hogy a közszférában változatlanul fennmarad a 200 ezer forintos korlátozás.

Összefoglalva az eddigieket, a kérdés messze túlmutat az egyszerű adópolitikai szempontokon, emiatt - a hosszú távú hatásokat is figyelembe véve - elengedhetetlen a szociális partnerekkel történő konzultáció, és az előterjesztés módosítása.

A cikk forrása az alábbiakban letölthető LIGA közlemény melléklete

Kapcsolódó linkek
Eseménynaptár
Tagszakszervezetek
Forró drót - letölthető újságok