Lisszaboni beszámoló
Kurzus: Szociális Párbeszéd – Szakszervezeti eszközök a válsággal szemben
2011. március 16.
Kurzus: Szociális Párbeszéd – Szakszervezeti eszközök a válsággal szemben
Lisszabon 2011.03.01. – 04.

 

Résztvevők:                 Valerica Dumitrescu, ETUI

                                               Joa Proenca, UGT – Portugal

Heli Ahokas, STTK – Finland

Lucia Vulpescu, Légi közlekedés - Romania

Daniela Zlatkova, Közlekedés - Bulgaria

Stanislaw Jozef Kokot, NSZZ - Közlekedés - Poland 

Sander Vaikma, Energia - Estonia

                                               Ryszard Kwiatkowski, NSZZ - Poland

                                               Csík Gabriella, SZÉF – Egészségügy – Hungary

                                               Jacek Ciacma, Espania

Jindriska Petrickova, CMKOS – Czecz

Pinczés Ernő, LIGA  – Villamos energia - Hungary

Paula Bernardo, UGT – Portugal

Victor Vicente Coelko, UGT – Portugal

Lech Rybarczyk, NSZZ – Egészségügy – Poland

Rui Miranda, UGT – Portugal

Grozina, NSZZ – Energia – Poland

Sasa Roznik, Bank – Slovenia

Frantisek Sojka, NSZZ – Dohány - Poland

                                               Darius Potyrala, OPZZ – Bánya – Poland

Jose Santos Sousa Frade, UGT – Portugal

Martin Vozak, Oktatás – Slovakia

Sorai Duarte, UGT – Portugal

Janusz Zabiega, NSZZ – Poland

Joao Ferreira do Amaral, Portugal

Christophe Degryse, ETUC

Danuta Wojdat, ETUI

Juliane Bir, ETUC

 

  1. Valerica Dumitrescu (ETUI) köszöntőjében utalt arra hogyan hatott a pénzügyi – gazdasági válság az Európai Unió tagországaira, valamint milyen intézkedéseket tettek a tagországok kormányai, mennyire vonták be a szociális párbeszédbe a szakszervezeteket. E témakör köré tervezték a kurzust, melynek fő célja az információk megosztása, tapasztalatok átadása.

Joa Proenca (Portugal) házigazda szervezeteként a Kollektív Szerződések jelentőségét tartja fontosnak, valamint, hogy mit tudunk tenni széleskörűen a válság hatásaival szemben, mik az aktualitások.

 

  1. A résztvevők bemutatkozása.

 

  1. Joao Ferreira do Amaral (Portugal) az oktatásban dolgozó professzor a pénzügyi – gazdasági válság okairól, következményeiről tartott előadást. A válság szerinte dél – Amerikában kezdődött, ahol a termékek eladhatatlanná váltak, ahol nagy gazdaságok vannak, zártak, nem termelnek exportra. Kína és India is nagygazdaság, de őket kevésbé érintette, mint a kicsiket, mert ott nyílt a piac, nagy az export. Az EU – ban folyamatosan csökkentek a munkavállalói létszámok. A halászat, az ipar, a mezőgazdaság helyzete folyamatosan romlott. A pénzügyi válság, lépésről lépésre haladt minden vállalatba. Sok cég spekulált, majd tönkrement. A fő probléma az Euró központi erőssége körül van. Erre a problémára a szakszervezetek felhívták a figyelmet. Stabilizálni, s helyesen balanszírozni (egyensúlyozni) kell a tagállamok között. A kapcsolódó Euró övezet nem egységes. Különbség van Lengyelország, Görög, és Portugália között. Folyamatos balanszírozással lehet ezt csak megoldani.

 

  1. Valerica Dumitrescu (ETUI) az ETUI (Európai Szakszervezet Intézménye) szervezeti felépítését, működését mutatta be.

 

  1. Szociális párbeszéd nemzeti realitásai (résztvevők prezentációi):

Szlovénia: Munkanélküliség nagy. Kisebb cégeket jobban sújtott a válság. Probléma a Boszniából bevándorolt idegen munkaerők alkalmazása. Fiataloknál mindenki tanul, magasabb végzettséggel nem akarnak fizikai munkát vállalni. A szakszervezetek minimálbérek emeléséért, médiában való szereplésért harcolnak. A kormány referendumot hozott a szükséges intézkedésekről. Napirenden van a nyugdíjreform. 65 év korhatár, és 42 év munkaviszony a hölgyeknél, 42 férfiaknál. Nem áll szóba a kormány a társadalom résztvevőivel, így sztrájkhelyzet is adódik.

Portugália: A munkanélküliség itt is magas. A megállapodások értéke alacsony, csökkenő mértékű a munkavállalói oldal irányába. Közalkalmazottak bérét fagyasztották. Cél: stabilizálás a fizetésekben. Programot dolgoztak ki a munkanélküliek számára. Új megállapodások vannak folyamatban a társadalmi résztvevők között. Nyugdíjrendszer itt nem változik.

Szlovákia: Hasonló referendum, mint Szlovéniában. Új kormány van, mely a nyugdíjnál a munkaviszonyt veszi figyelembe, hölgyeknél 35 év, férfiaknál 42. Oktatásban csökkentek a keresetek a válság miatt.

Lengyelország: A válság kevésbé érintette az országot, előtte jó kondícióban voltak. A belső nagy felvevő piac (önellátó), a magas export, valamint a kormány intézkedései, pénzpolitikája (nem adtak hiteleket fedezethiányos területre) megmentette a válságtól ezt az országot. Regionális és helyi szinten születnek megállapodások. Nagy hangsúlyt fektetnek a szociális párbeszédre.  

Magyarország: A Forint értékromlása, valamint Euróhoz való aránya nagyon rontotta az ország helyzetét. Az emberek hiteleket vettek fel, melyet a későbbiekben nem tudtak fizetni pl.: munkahelyük elvesztése miatt. Ma keveset költenek, hitelt a magas kamat miatt nem vesznek föl. Az új kormány, mely kétharmados többséggel nyert, rengeteg új törvényt hoz. Az IMF újabb hitelcsomagját a kormány visszautasította. Nyugdíjrendszerben is változások történtek, a nőknél bevezették a 40 éves munkaviszonyt. Reformokat hoztak az adórendszerben, egykulcsos, 16 % - os adózást vezettek be, bankadó, válságadó – melyet az energiacégekre vetettek ki - bevezetésére került sor.

Csehország: Az infláció lassan csökken, a GDP lassan növekszik. Az autóipar, közszolgáltatás, posta liberalizált. Reformokat vezettek be a gazdaság, oktatás, adó, egészségügy, nyugdíjrendszer területén. Állami szektorban 10 % bércsökkenés volt. Tripartit (kormány+munkaadók+munkavállalók)  egyezmény létrejött. Fogy a szakszervezeti létszámuk. Kevesebb bérért stabil és minőségi munkát várnak. „Nyitott szemmel járj” nevű kampány bevezetése.

Észtország: Liberalizált kormány a fő probléma. 12 % - os munkanélküliség mellett külföldre mennek dolgozni az emberek. Itt is többet költöttek, mint kerestek. A szakszervezetek harcolnak a liberalizmus ellen. A kormány és a szakszervezetek között minimálbérek tekintetében született megállapodás. Cél a stabilizálódás, de nagyon nehéz a helyzet.

Finnország: Munkanélküliségi mutatók folyamatosan csökkentek, bár 2009 és 2010 – be volt egy kis emelkedés, de újra csökken. Orosz export nekik jó. Fontosnak tartják, hogy a keresetek értéke ne csökkenjen. Az utóbbi években ágazati megállapodások létrejöttek. Tripartit megállapodások a céljuk. A kormány 65 – ről 67 – re akarja a nyugdíjkorhatárt felemelni.

Bulgária: Tripartit megállapodások nem egészen működnek. Tervet dolgozott ki a kormány a válság ellen, vizsgálják a helyzetet. Beruházásoknál a munkanélkülieket részesítik előnyben. A közlekedés területén új szabályozásokat vezetnek be, áttekintik a hálózatokat (vasút, közút, légi – vízi – szállítás). A privát szektorban nincs szakszervezeti jelenlét, mely gond a képviselet miatt. Jelenleg ahol vannak megállapodások, nem módosítják a válság miatt.

Románia: Tripartit egyezmény van, de fő gond az alacsony fizetések a magas árak mellett. A szakszervezetek reprezentatívak. Sajnos a beruházások csökkentek. Korábban a közszférában jelentős bércsökkentés volt, melyet most valamelyest enyhítettek. A felek közötti párbeszéd rossz. Újabb IMF csomagot vett föl a kormány, nem biztató a jövő. Az emberek mobilitásán kellene javítani.

Spanyolország: Az ipart nagyon sújtotta a válság. Sok a kvalifikált munkaerő a piacon, ami nem lenne probléma, csak kevés a munkahely. Fontosnak tartják a folyamatos párbeszédet. Az ország szegény. A nyugdíjakat befagyasztották. Halászati fejlesztéseket végeztek. Az ágazati megállapodások csak terv szinten vannak. Városfejlesztéseket, építkezéseket szeretnének. Korrupciót meg kellene szüntetni. Nyugdíjrendszer változtatása, tárgyalása folyamatban van.

  1. Christophe Degryse (ETUC) szakértő az ETUC elmúlt évek kutatási eredményeit mutatta be. Ágazatonként javult a helyzet az EU – ba, egyre több helyen vannak megállapodások. A szervezettségek különbözőek országonként. Franciáknál, Svédeknél, Belgáknál, Spanyoloknál, Lengyeleknél nagyobb. A fő gond, a szakszervezetek nem tudnak egységes arculatot képviselni, melynek oka a tagállamok különbözősége, törvényi háttere. Nagyon fontos, az EU direktívákat hogyan alkalmazza egy tagállam, hogyan vezeti be.

  2. Danuta Wojdat (ETUI) prezentációt mutatott be a nemek egyenlőségével kapcsolatban. Hangsúlyozta a nők hátrányos helyzetét a válság idején. A karrier lehetőségének akadályozó tényezőit, a munkaerőpiac balanszírozási anomáliáit (szülés, gyermeknevelés, képzés, stb.).

 

  1. Juliane Bir (ETUC) szakértő az ETUC szervezeti felépítését ismertette. A munkavállalók „hangjával” véleményével foglalkoznak. 87 nemzeti konföderációt fognak össze, és 12 iparági szövetséggel rendelkeznek. 36 ország 60 millió munkavállalóit képviselik. Ezen kívül más szervezetekkel (pl.: katonai, nyugdíjas, civil, stb.) is tartják a kapcsolatot. Az EPSU előde, az IFCTU 1919 – ben jött létre. 4 évente kongresszust tart. Végrehajtó bizottságokkal és állandó titkársággal rendelkezik. Fő tevékenységi körei: szociális párbeszéd, nemek egyenlősége, keret megállapodások, életen át való tanulás, EU törvényalkotás befolyásolása, demonstrációk szervezése.

 

  1. Összegzés, kiértékelés:  A prezentációk mellett folyamatosan több csoportmunka és feladatmegoldás történt, ahol az alábbi vélemények fogalmazódtak meg. A tagállamoknak az EU direktívákat implementálni kell. Az életen át való tanulás „megtérül”. Folytatni érdemes a nyelvtanulást, tréningeket, kurzusokat a különböző szakszervezetek között. Szülessenek tripartit megállapodások, valamint ezekről vissza kell jelezni a szövetségek felé. A munkavállalók mentalitását, gondolkodását meg kell változtatni az egységes kiállásért, szolidaritásért. Több kampányt szükséges indítani. A szegénységet fel kell számolni a jobb munkafeltételekkel. Fontos a fizetés és minőség. Csökkenteni kell a szakszervezetek közti különbözőségeket, valamint erősíteni a szövetségeket, együttműködéseket.

Debrecen, 2011.03.16.

Készítette: Pinczés Ernő

TIVISZ elnök

 

Kapcsolódó linkek
Eseménynaptár
Tagszakszervezetek
Forró drót - letölthető újságok