2008. augusztus 5.

- Számomra az V. kongreszszus különös jelentőségű lesz, annak ellenére, hogy a megelőző négyen is ott voltam - mondja Pásztor Lajos. - Ugyanis a kongresszus időszakára esik, amikor a 42. évet töltöm a Budapesti Elektromos Műveknél. Elvarázsolt az iparág, megszerettem a szakmát és a mai napig is „fertőzött” vagyok. Ide kötnek az emberi kapcsolataim, hiszen régen még a munkahelyi közösségek kis baráti társaságok is voltak, ahol minden gondunkra, bajunkra megoldást találtunk, segítettek egymásnak a kollégák. Ma sajnos már lazulnak a kapcsolatok.

A 42 év óriási változásokat hozott társaságunk életében. Tízes nagyságrenddel mérhető a főnökeim száma, akikkel kisebb-nagyobb nézeteltérések ellenére is jó munkatársi viszonyt tudtam kialakítani. Munkám mindvégig a hálózathoz kötött. Dolgoztam szerelésvezetőségen, kirendeltségen és ma régióban.
Belépésem óta vagyok szakszervezeti tag, és mindvégig valamilyen tisztséget töltöttem be, voltam bizalmi, ÜSZB titkár, és jelenleg a Dél-Budai Régió munkatársait képviselem a szakszervezeti bizottságban.

Megváltozott az évek során a szakszervezeti munka is. Ma sokkal nehezebb. Az emberek nem érzik a szolidaritás erejét és szükségességét. Úgy gondolják, majd valaki helyettük megvívja a csatát, elintézi ügyes-bajos dolgaikat. A „potyautasok” még mindig nagyon sokan vannak. A létszámcsökkentésekkel sok régi kollégát vesztettünk, és a mai fiatalok nem igazán akarják vállalni még a bizalmisággal járó feladatokat sem, hát még a magasabb szintű munkát.

Lassan a nyugdíjba vonulás gondolatával foglalkozom… Sokszor átgondolom, ami velem 42 év alatt történt. Remélem sokáig élek és a végére jutok a visszaemlékezéseknek. Munkáséveim ugyanis változatos, érdekes munkával teltek, a szakszervezeti mozgalomban pedig megtaláltam azt a közösséget, ahol jól érzem magam, sok kedves munkatárssal találkozom. Együtt éljük át a családi sportnapok fárasztó élményét, de büszkék vagyunk a nehezen kiharcolt eredményre.

Hagyomány nálunk, hogy a szakszervezeti tisztségviselők minden évben jutalomkirándulásra mennek. Így történt ez idén is. Nagyon jó hangulatban jártuk be a Fertő-tó környékét, Sopron városát. Este zenével, tánccal, beszélgetéssel töltöttük az időt. Köszönet a szervezőknek.
Említettem, hogy a nyugdíj gondolatával foglalkozom, így számomra ez a kongresszus lesz várhatóan az utolsó, aktív éveimben. Érdeklődéssel várom a szövetség vezetőségének beszámolóját, és a kollégák hozzászólásait is. Ebből lehet a legtöbbet profitálni. Remélem nem formai hozzászólások lesznek, hanem valóban az iparági élet kerül bemutatásra, gondjaival, bajaival egyetemben. Kíváncsian várom a minden országos értekezleten és kongresszuson már megszokott újdonságokat, pl. tűzijátékot, lézer- és kultúrműsort.

Megsúgtak nekem valamit, és szerénytelen lennék, ha nem említeném azt a várakozást, amivel a VDSZSZ aranygyűrű kitüntetést várom. Nagy megtiszteltetésnek érzem majd a bekerülést a „gyűrűsök” körébe, és köszönöm a munkatársaimnak a jelölést. (Sokba fog ez nekem kerülni!)

Az iparági szakszervezetis munkatársaimnak jó munkát és további sok sikert kívánok a kongresszuson és az elkövetkező években!

(Forrás: "forró drót" újság 9. évf. 11.sz.)

Hozzászólás írása:

• Kérjük jelentkezzen be!