2007. január 11.

Kovács Attiláné, Gabriella idén mondhatja el magáról, hogy immár harmincegy éve dolgozik az északdunántúli áramszolgáltatónál, körülbelül tíz éve pedig az Északdunántúli Villamosenergia-ipari Szakszervezetnél, ahol a szakszervezeti tanács elnökének munkáját segíti.

Az évek hosszú sora alatt együtt élték meg az érdekvédelmi munka szépségeit és nehézségeit. Gabriella intézi az üzemi tanács ügyeit is, emellett a VBKD önsegélyező pénztár területi irodavezetője. A csinos, mosolygós és segítőkész Gabihoz a kollégák bizalommal fordulhatnak mindenkor.
Az idei esztendő örömmel teli eseményeket, híreket hozott számára.
- Igazán szerencsésnek mondhatom a 2006-odik évet, hiszen nagyobbik fiam, aki nemrégen nősült, örvendeztetett meg azzal, hogy tavasszal unoka érkezik a családba. Már nagyon régóta vágytam erre, bár nem is mertem remélni, hiszen manapság a fiatalok nem sietik el a családalapítást. Két felnőtt fiam Győrszentivánon lakik, én az E.ON Észak-dunántúli Áramszolgáltató Zrt. belterületén lakom, így ez igazán nem jelent számunkra távolságot. Kapcsolatunk mindig kiegyensúlyozott, bensőséges volt.
Emellett az elmúlt esztendőről elmondhatom azt is, hogy a továbbiakban is számítanak a munkámra, megerősítettek benne, ez megnyugvással tölt el. Remélem még sokáig tehetem a dolgom, szeretem a munkámat.

- Hogyan telnek az ünnepek?
- Mint mindig, együtt töltjük. Az anyai háznál várjuk édesanyámat és a gyerekeket családjukkal együtt. Szolid, de hangulatos, szeretetteljes rokoni összejövetelek ezek az események. Nagyon ragaszkodunk a hagyományos ünnepléshez, tartjuk azt a szokást is, hogy a háziasszony által sütött kalácsot a karácsonyfa alá helyezzük. Erről a régiek azt tartották, hogy így biztosítani lehet az új év szerencsés eljövetelét és leteltét, az egész esztendő bőségét. Ezt a hagyományt sokan már nem ismerik. A család által kedvelt ünnepi ételeket készítek el, emellett szenteste megtartjuk a böjtöt. Éjféli misére az utóbbi években nem jutottunk el, remélhetőleg most sikerül, bármennyire fáradtak leszünk is az egész napos vendégvárás és fogadás után.

- A gyerekek immár felnőttek. Díszítettétek a fenyőfát saját készítésű alkotásokkal?
- Igen, mindig került a fára a fiúk által összeállított színes girland, és mézes sütemények. Ezek közül számos példányt megőriztem. Minden évben, mikor előkerülnek a dobozból, szép emlékeket idéznek fel. Remélem hamarosan már az unokámmal készíthetek hasonló csillogó, ünnepi díszeket.

(Forrás: "forró drót" újság 12. évf. 12.sz.)

Hozzászólás írása:

• Kérjük jelentkezzen be!