Munka, érdekképviselet, sport

- Hány esztendeje émászos?
- Huszonhét. 1984-ben léptem be.

- Eddigi munkakörei?
- Másfél évtizeden keresztül villamoshálózatok tervezésével foglalkoztam, majd PR-munkatársi feladatköröm lett, 2001 óta a biztonságtechnika a szakterületem. Ehhez először biztonságszervező mérnöki végzettséget, majd 2005-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen munkavédelmi szakmérnöki diplomát szereztem. Most már jó néhány éve készenléti tevékenységet is folytatok. Ez azt jelenti, hogy munkaidőn kívüli időszakban, havi beosztás szerint, műszaki készenlétes, szerelői készenlétes és állomási készenlétes feladatokat is kapok.

Tettekben is

- Hogy érzi magát a társaságnál?
- Nagyon jól. Bár a feladataim egyre sűrűsödnek és a hatékonyság növelésével kapcsolatban folyamatosan változik. Jó úgy dolgozni, hogy az ember azt érzi, cége elhivatott a biztonságtechnikával kapcsolatban és nem csak szavakban elhivatott, hanem tettekben is. A cégvezetésnek fontos, hogy a dolgozók olyan állapotban kerüljenek vissza a családjukhoz, amilyen állapotban műszakkezdéskor eljöttek otthonról. A társaság irányítói maximálisan biztosítják a munkavégzés feltételeit. Szóval jól érzem magam a bőrömben, de néha úgy érzem, hogy túlságosan is elmegyünk a hatékonyságnövelés irányába és félelmeim vannak a munkahelyek megőrzésével kapcsolatban is. Itt elsősorban a még várható szervezeti átalakulások kérdéskörére gondolok.

- Milyen a kapcsolata a kollégáival?
- Biztonságtechnikával foglakozó szakemberként napi kapcsolatban vagyok velük. Természetesen más egy olyan kapcsolat, ahol az egyik fél ellenőrzési célzattal jelenik meg, de úgy gondolom, hogy a kollégák ismerik a munkakörömmel járó kötelezettségeimet és nem úgy kezelnek, mint szükséges rosszat, hanem belátják: a cég és én is értük teszem azt, amit teszek. Ehhez a közvetlen főnököm minden támogatást megad nekem.

- Milyenek a munkakörülményei?
- A salgótarjáni régió irodaházában, a 105-ös szobában találnak a kollégák. A munkavégzésemhez, mivel mindkét feladatköröm jórészt külső munka, a cég biztosítja a gépjárművet és a munkavégzés egyéb technikai körülményeit.

Folyamatos változás

- Mit tapasztal, van-e még olyan tisztelete és becsülete az émászos logónak, a cégnek, mint évekkel ezelőtt?
- Sajnos úgy érzem, hogy az émászos logó tisztelete és becsülete halványul. Nyilván ebben benne van az a tény is, hogy egyre nehezebb körülmények között él fogyasztóink nagyobbik része és legyünk őszinték, benne van az a folyamatos változtatási folyamat, melyet dolgozóink és fogyasztóink is tapasztalnak a mindennapjaikban.

- Ön mióta szakszervezeti tag?
- A kezdet kezdetétől, már 1984 óta.

- Mi a feladata üzemi bizottsági elnökként és az ÉMÁSZ szb-tagjaként?
- Érdekképviseleti vezetőként dolgozóink érdekének maximális védelme, képviselete. Feladatom a kommunikáció, az információáramlás biztosítása mindkét irányban. Továbbá feladatom, hogy éles helyzetben, „hadrafogható" sereggel jelenjünk meg a kollégáimmal.

- Lehet-e manapság eredményes érdekvédelmet „csinálni"?
- Ezt nagyon nehéz akkor, amikor a dolgozók féltik a munkahelyüket és ezzel a családjuk egzisztenciáját, akkor, amikor a családi kasszákban, minden fillérnek helye van, akkor, amikor a kolléga fáradt, fásult… Ilyen körülmények között nagyon nehéz hadrendbe állítani a sereget. Sajnos ez az oka annak is, hogy a nagy többség csupán a csendes támogatást jelenti. Ugyanakkor az a véleményem, hogy kell és lehet is eredményesen érdekeket védeni. Elsősorban a felkészülést és a folyamatos tárgyalást tartom lehetséges megoldásnak. Felkészülést, hogy ismerjük a másik fél problémáit, elképzeléseit, felkészülést, hogy a jogszabályok milyen lehetőségeket engednek meg és felkészülést, hogy az általunk képviselt kollégáknak milyen elképzelései vannak. Ehhez szükséges a folyamatos kommunikáció és szükséges, hogy a másik oldalt legitim tárgyalópartnernek ismerjük, ismerjék el. Ehhez viszont tagság szükséges. Így a szervezettségi kérdést tartom az egyik legfontosabb érdekvédelmi kérdéskörnek.

„Boldog vagyok”

- Kérem, mutassa be családját!
- Feleségemmel és két fiúgyermekemmel családi házban élünk Bátonyterenyén. Feleségem a bankszektorban dolgozik alkalmazottként, szakszervezeti tag és igazi társam mindenben! Gyermekeim 14 és 15 évesek: Gábor és Mihály, ők középiskolába járnak. Most kezdik kóstolgatni az élet nem csak egyszerűbb oldalát. Egyébként szerintem egy picit túlságosan is önállóak, de talán én is hasonlóan gondolkodtam ilyen koromban. Szóval, boldog vagyok.

- Van-e hobbija?
- Egyetlen hobbi körül forog családunk élete, ez a tájfutás. Örömömre a nagyobb gyermekem ezt a sportot választotta, így „kényszerűségből" én is elkezdtem. Erről szól minden szabadidőnk. Versenyről versenyre járunk, élvezem ezt az igazi sportot. A napokban jöttünk haza az olaszországi Velencéből egy nemzetközi versenyről, ahol négyezernégyszáz tájfutó volt a világ minden tájáról. Elégedett mosollyal az arcomon vettem tudomásul, hogy gyerekem a népes mezőnyben a tizenkettedik, jómagam pedig a huszonötödik helyen végeztem.

Győri István

• Kérjük jelentkezzen be!

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége