Mint ismeretes, a német kormány még a nyár elején 80 mrd eurós megszorító csomagot jelentett be annak érdekében, hogy csökkentse az ország költségvetési deficitjét. A 2011-től 2014 végéig tartó négyéves programnak részét képezi egy új, a nukleáris fűtőanyagot célzó adó is, amelytől a kabinet évi 2.3 mrd (más források szerint akár 3 mrd) euró bevételt vár. Németország legnagyobb energiaszolgáltatói, azok, amelyek komoly nukleáris kitettséggel rendelkeznek - érthető módon - nem díjazzák a kormány terveit.
Ezzel párhuzamosan zajlik egy másik vita is Németországban az atomerőművekkel összefüggésben, mégpedig a blokkok üzemidejének meghosszabbításáról. Igaz, elvi vita itt nincs - a jelenlegi - kormány és az energiaszolgáltatók között, csupán a "számokban" kell egyetértésre jutni. Ettől függetlenül egy ilyen, az atomerőművek üzemidejének meghosszabbításáról szóló döntés több mint biztosan komoly nemtetszést fog kelteni az ellenzéki erők között, ugyanis az atomenergetika feladása, és a meglévő reaktorok "idő előtti" nyugdíjazása - részben - azok korábbi kormánytevékenységéhez kötődik.
Németországban jelenleg 17 reaktor szolgáltat áramot, amelyek közül tizenegy nyomottvizes, további hat pedig forralóvizes technológiával üzemel, derül ki a WNO honlapján. Ezek mind a korábbi szövetségi köztársaság területén helyezkednek el, ugyanis az Újraegyesítést követően az összes szovjet technológiával épült reaktort leállították. A még üzemelő blokkokat kivétel nélkül a Siemens -KWU szállította.

Akárcsak Európa legtöbb államában, Németországban is a csernobili katasztrófa vetett véget a nukleárisenergia-hasznosítás addig töretlennek hitt terjedésének. 1998-ban az SPD csak a zöldek támogatásával volt képes kormányt alakítani, mely koalícióalkotás egyik megatározó pontja volt az ország nukleáris történelmének lezárása. A Schröder-kabinet és a szolgáltatók hosszas tárgyalások után 2000-ben abban egyeztek meg, hogy a blokkokat 32 éves átlagéletkor után kell leállítani, aminek értelmében 2022-ig mind a 17 (akkor még 19) reaktort le kell kapcsolni a hálózatról.
Németország áramtermelő kapacitásának közel egyötödét teszik ki az imént bemutatott atomerőművek, míg a megtermelt áram tekintetében 20-25% között mozog a nukleáris technológia súlya. Az ország áramellátásában továbbra is szén az úr, részaránya még mindig magasabb mint 50%, ami természetesen azt is jelenti, hogy az ország klímavédelmi célkitűzéseinek való megfelelés igen komoly terhet ró az állami vezetésre. A Merkel vezette kormányerők többek között e miatt is megengedőbbek a nukleáris energia jövőbeni hasznosításával kapcsolatban, mert a széndioxid-kibocsátás szempontjából tisztának tartott atomerőművek nélkül nehézkesen lenne teljesíthető a 2020-ra vállalt kibocsátás-csökkentési célérték.

A kormány által nyilvánosságra hozott tervek szerint a fűtőanyag-adóból évi 2.3 mrd euró bevételt remél a kormány 2011-től, amelynek közel felét a legtöbb atomerőműben érdekeltséggel bíró E.ON-nak kellene megfizetnie. Németországban az E.ON, az RWE és az EnBW bír komoly részesedéssel a német atomerőművekben, valamint ugyancsak számottevő a svéd Vattenfall jelenléte is.
A fűtőanyag-adóval összefüggésben az energiaszolgáltatók és a kormány közötti viták egy ponton odáig fajultak, hogy a szolgáltatók olyan nyilatkozatott tettek, miszerint nem elképzelhetetlen, hogy az adó kivetését követően több reaktort is kénytelenek lesznek leállítani, mert azok működése gazdaságtalanná válik. Ezt többen egyenesen a kormány zsarolásaként értelmezték, de nem sokkal később az energetikai cégek is finomítottak álláspontjukon.
Angela Merkel az elmúlt hét végén találkozott az érintett szolgáltatók vezetőivel, amelyet követően a politikus megerősítette, hogy kormánya a 80 mrd eurós takarékossági csomag keretei között továbbra sem tesz le a tervezett fűtőanyagadó kivetéséről, hozzátéve, hogy az üzemidő meghosszabbításról szóló terveknek megfelelően további forrásokat várnak majd az iparágtól a megújuló energiák terjedésének finanszírozására. Merkel ezt egy ízben annyiban finomította, hogy megújuló energiák támogatása a nukleáris termelők részéről nem feltétlenül kell, hogy egy újabb adó formájában valósuljon meg, szó lehet arról is, hogy az érintettek garanciát vállalnak "megújuló" beruházásokra.
Időközben elkészült a kormány megbízásból egy független elemzés is, amelyet eddig nem hoztak nyilvánosságra, de a Spiegel értesülése 12 és 20 év közötti lehetséges hosszabbítási idő áll benne. A kantdár egy TV-riportban - az elemzést már ismerve - úgy nyilatkozott, hogy technikai szempontból 10-15 évnyi hosszabbítás lehet indokolt (figyelembe véve az energiaárakat és a klímavédelmi célokat), igaz, egy ilyen lépés plusz költségeket is jelente a szolgáltatók számára, hogy képesek legyenek megfelelni a biztonsági előírásoknak. Merkel elmondása szerint a tervezett fűtőanyag-adó és a megújulók támogatása mellett ugyancsak költségtényezőt jelentene a biztonsági előírásoknak való megfelelés is. A biztonság nem véletlenül került előtérbe, ugyanis a napokban megjelent egy közvélemény-kutatás, ami szerint a németek többsége, 56%-a ellenzi, hogy meghosszabbítsák a működő reaktorok üzemidejét.
A kantdár ugyancsak nem rejtette véka alá, hogy a hosszabbítás kapcsán olyan megoldást kell találniuk, amely esetén nincs szükség a Bundesrat, a Szövetségi Tanács jóváhagyására, ugyanis ott már nem élvezik a Bundestagban meglévő többséget. Sajtóinformációk szerint egy 10 év feletti hosszabbításnál már aligha lehetne elmenni a Tanács mellett.
A Bloomberg írása szerint Németország környezetvédelmi minisztere, Norbert Röttgen úgy nyilatkozott, hogy egy 28 éves üzemidő-hosszabbítás esetén az atomerőmű-tulajdonosoknak közel 50 mrd eurót kellene költeniük a biztonság szavatolására, amely összeg 6.2 mrd euróra csökken egy négyéves hosszabbítás esetén. A hírportál a DIW intézet elemzésére hivatkozva azt írja, hogy az érintett szolgáltatók hosszabbítás esetén évi 6.4 mrd eurót profitálhatnak. Ez abból adódik, hogy az erőmű-tulajdonosok a törvényben foglalt leállítási idő miatt már természetesen elszámolták a létesítésből fakadó költségek nagy részét.
Ellenzéki oldalról többen szemére vetik a kormánynak, hogy abszolút rossz megközelítéssel kezeli a kérdést. Először ugyanis nyilvánosságra kéne hozni a felülvizsgált német energiastratégiát, amelyben egyértelműen meg kell határozni, hogy Németország milyen szerepet szán az atomenergiának a jövőben. Csak ezt követően lehetne beszélni a reaktorok üzemeltetési idejének meghosszabbításáról, és az ezért cserébe elvárt plusz (adó)befizetésekről. A SDP oldaláról olyan vádak is érték a kormányt, hogy tervei az atomlobbi munkásságán fekszenek.
Mindenképpen komoly viták várhatók még a kérdésben, azonban a német kormány a sorozatos támadások ellenére igen eltökéltnek látszik a fűtelem-adó kivetésében, valamint abban is, hogy a hosszabbításból eredő "extraprofit" jelentős részét az ország (kormány) céljainak alárendelve költsék el. Az üzemidő-hosszabbításról még a kormányerőkön belül sincs egyetértés, ezért vélhetően eltarthat még egy ideig, míg sikerül dűlőre jutni a kérdésben, nem beszélve a politikait szempontból a kérdést érintő, korántsem elhanyagolható közvélemény-kutatási eredményről. A "különadóról" szóló vita jelen állás szerint szeptember első napján esedékes, Németország felülvizsgált energiastratégiája pedig szeptember végére készülhet el.
Forrás:
portfolio.hu