2010. augusztus 31.

A rendszerváltozás oldalágán megváltoztatták a Munka Törvénykönyvét. Ennek egyik eleme, hogy a menedzsmentet gyakorlatilag kivették a munkajogi szabályozás alól, lehetővé téve az egyedi menedzsmentszerződéseket, egyedi juttatásokkal és egyedi bérekkel. Ha bárki úgy gondolná, hogy ez így természetes, téved!

Jelenleg pl. a francia villamosenergia-ipar az EDF esetében pl. egy erőmű igazgatójának a bére a munkáltató és a szakszervezet között kialkudott nyilvános bértarifa rendszer legfelső eleme. Nem titkos tehát és szakszervezetekkel való alku tárgya.

Az eltelt húsz év hozott ezt is azt is. A vezetők jövedelme (alapbér, prémium, speciális bérelemek, stb.) jelentősen meghaladta a munkavállalók keresetnövekedését. Ennek részben természetes okai voltak, részben pedig abnormálisak.

Az elmúlt nyolc év szociálliberális kormányzata alatt sem volt az élet mentes vezetői visszaélésektől. Időnként, akik közel voltak a tűzhöz jóval nagyobbat merítettek a húsosfazékból, mint amely etikus lett volna. Kormányzati oldalról egy jó adag képmutatás kellett ahhoz, hogy választás előtt egy pár hónappal a kormányzat (a gazdasági válság okán kiindult megtakarítási program keretén belül) ráébredjen arra, túl sok egyes vezetők bére, különböző jogcímeken 10 milliók röpködnek és mindez a színfalak mögött történt. A tény persze az, hogy a kormányzat bármikor az elmúlt nyolc év alatt ellenőrizhette volna mennyi a kifizetett munkabér és egy-egy járandóság. Ezt azonban csak a prognosztizált választási vereség előtt tették meg. Egyes újságírók szerint a szociálliberális kormányzat a várhatóan tért nyerő fideszeseknek szánta ezt az „ajándékot”. Mindezt megspékelve azzal, hogy drasztikusan csökkentették az igazgatóságokban és a felügyelő bizottságokban a tagok létszámát. Kormányhatározat és törvény született mindezekről; tele hibával.

Ami biztos, az biztos; nem célzott intézkedést tettek, hanem kartácságyúval lőttek. Így pl. a kormányhatározat szövege alapján a takarítócsoport vezetőjének bérét is fel kellett volna tenni az internetre. Az EVDSZ levelet írt Bajnai Gordon innen letölthető miniszterelnöknek és dr. Jóri András innen letölthető adatvédelmi biztos úr számára. E témában az EVDSZ választ is kapott az illetékes társadalompolitikai államtitkártól innen letölthető melyből kiderült, hogy korrekció következik be.

Az EVDSZ e témakörben szakmai állásfoglalást is közzé tett, itt olvasható, amelyben az EVDSZ tiltakozott a rossz döntések ellen.

Mindezek 2009. őszén történtek. Az élet haladt tovább. Napvilágra került egy sor, már végrehajtott, vagy végrehajtás alatt álló visszaélés is. A társadalom ezeket a különböző típusú állami vezetők számára indokolatlanul kifizetett sokmilliós pénzeket elítélte. (Néha a bíróság is.)

Túl vagyunk a tavaszi választásokon. A FIDESZ tarolt. Részben a korábbi események okán, alapvetően a vezetők bérének a kérdése a parlament nyári időszakán ismételten előkerült. Az írás stílusához ragaszkodva a parlamenti beterjesztés eredetileg távcsöves puskával lőtt volna az ilyen-olyan vezetők indokolatlanul kifizetett sokmilliós béreire, melyek joggal váltották ki az emberek haragját.

Ezt a bérügyet persze lehetett volna – a jövőre nézve – korrekten úgyis rendezni, hogy mostantól a vezetői bérek és a különböző többletek európai kialkudott normák alapján bértarifarendszer keretein belül működtetik. Átlátható, nyilvános rendszerrel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy e témakörben azonban a „fejlett” nyugaton sincs mindenhol kolbászból a kerítés, így pl. napvilágra kerültek veszteséges és az egyes államok által megtámogatott bankok menedzsereinek hitetlen jutalma.

De nem…
A nyári parlament nem ebben az irányban döntött. Készült egy törvénytervezet, mely célkeresztjében a korábbi kurzus vezetőinek kifizetett pénzei álltak. Erről törvény született. A 2010. évi XC. törvény. letölthető.
Ezen törvény külön foglalkozik az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról. Ennek 1. fejezete foglalkozik az adórendszeren kívüli keresettel járó foglalkoztatás megteremtéséről. 2. fejezete foglalkozik magánszemélyek egyes jövedelmeinek különadójáról. 3. fejezete foglalkozik az egyes adó- és egyéb törvények módosításáról.

Az utolsó pillanatban – a szavazások lebonyolítása után a végszavazás előtt – tán már a figyelmüket is elvesztett parlamenti képviselők számára, a zárószavazás előtt módosító indítvány érkezett. A kutya itt volt elásva. A parlamenti képviselők talán tudtukon kívül a távcsöves puskáról kartácságyúra váltottak. Ezt rövidesen szakmailag is kifejtjük, de mit is jelent ez valójában.

Vegyünk két konkrét példát.

Az egyik:

Márciusban elment nyugdíjba Kovács3 Géza művezető. 32 év elismert iparági munka után különböző jogcímek miatt kézhez kapott 3,5 millió forintot. Kovács3 Géza családszerető lévén segítette négy gyermekes fiát, aki éppen építkezik. Több mint 3 millió forintért vásárolt betongerendát és cserepet.

Mi is várható a közeljövőben?

Kovács3 Géza, aki azt hitte, hogy nyugodtan elköltheti a leadózott pénzét, várhatóan be kell fizetnie másfél millió forintot az APEH-nek. A gond csak az, hogy nincs miből és lehetséges, hogy erre az összegre kölcsönt kell felvennie.

Másik példa:

Szabó4 János vájárt az Oroszlányi Erőműben felmondás veszélye fenyegeti. Ami biztos, cége csődvédelmet kért, ami bizonytalan, hogy közel 20 év földalatti munkavégzés után mi várja a föld felett.

Egy meglepetés!

Várhatóan a végkielégítése felét mégsem kapja kézhez, hiszen azt 98%-os adó sújtja.

Visszatérve a konkrét eset szakmai részéhez. Amint írtuk a végszavazás előtt a beterjesztett törvényt módosították. Tételesen: a benyújtott törvény 9 (§)-ának 1.) pontját változtatták meg. Az eredetileg beterjesztett szöveg úgy szólt, hogy „Különadó fizetésére köteles az a magánszemély, aki munkavégzésre irányuló jogviszonya alapján (ide nem értve a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény III. rész I-XI. fejezeteit) de ideértve a takarékos állami gazdálkodásról és költségvetésről szóló 2008. évi LXXV. törvényt…”
Zárószavazás előtti módosító javaslat érkezett megtekinthető a nemzetgazdasági minisztertől. Ennek 4. pontja a személyi hatályt megváltoztatta: "4. Az egységes javaslat 9. §-ának (1) bekezdése a következők szerint módosul: Különadó fizetésére köteles az a költségvetési szervnél, állami, önkormányzati, közalapítványi forrásból alapított, fenntartott vagy működési támogatásban részesített más jogi személynél (közalapítványnál) foglalkoztatott magánszemély, aki munkavégzésre irányuló jogviszonya alapján, továbbá, aki a takarékos állami gazdálkodásról és a költségvetési felelősségről szóló 2008. évi LXXV. törvény (és) vagy a köztulajdonban álló társaságok takarékosabb működéséről szóló 2009. évi CXXII. törvény szerinti munkavégzésre irányuló jogviszonyban a (2) bekezdésben foglalt különadó alapnak minősülő bevételt szerez."

Ez az a módosítás, amely széles körben sérti a munkavállalók érdekeit és a kollektív szerződések jó részét értékteleníti, nemcsak a vezetőket érte utol, hanem széles körben a munkavállalókat is.
Különadó alapja nem más, mint az állami önkormányzati közalapítványi, valamint köztulajdonban álló gazdasági társaságok munkavállalói által a munkaviszony, vagy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony megszüntetésekor kapott 2 millió forintot meghaladó járandóság.
A különadó mértéke 98%.

Bár a törvény 2010. október 1-jével lép hatályba, a rendelkezés vonatkozik minden – a 2010-ben fizetett (megszerzett) – különadó alapot képező juttatásokra.

Valóban ezt akarta az új parlament?

A fent bemutatott konkrét példákat tekintve, valóban ez a főcél?

Hiszen kartácstűz miatt a számosságát tekintve a gyakorlatban a döntő esetek nagy része az említett példákkal (Kovács3 Géza, Szabó4 János) hasonlatosak.

Más szempontok alapján mi a 2010. évi XC. törvény „szépsége”?

1. Nem történt egyeztetés az Országos Érdekegyeztető Tanácsban, pedig e témát a jelenleg érvényes OÉT törvény szerint legalább véleményeztetni kellett volna.
2. Visszamenőleges hatályú elvonás történik. A sajtóban egyes kormányzati jogászok azt állítják: semmi különös nincs abban, hogy évben közben megváltozik az adórendszer és visszamenőleges hatályú. Ez nem tesz semmit, adós fizess! Itt azonban valójában nem az adó mértékének változásáról van szó (teszem azt, pl. 16%-ról 20%-ra), hanem elvonásról! A 98% az nem adó, az visszamenőleges elvonás. Ez a népítélet szerint joggal való visszaélés!
3. A törvény elfogadhatatlanul diszkriminál. Az Európa Unió által meghirdetett jogbiztonságot és jogegyenlőséget sérti. Ugyancsak a népítélet szerint a személyi jövedelemadó mértéke az állampolgár számára nem lehet lényegesen eltérő aszerint, hogy munkahelyét, ahol dolgozik most éppen privatizálták-e vagy még állami tulajdonban van. Hogy az iparágunkra lefordítsuk még konkrétabban: az Ágazati Kollektív Szerződés alapján hasonló paraméterekkel rendelkező munkavállalók esetében nem lehet jóval kevesebb a Vértesi Erőműtől elbocsátott munkavállaló végkielégítésének nettó értéke, mint mondjuk az ELMŰ-nél.

Zárszó: A Parlament akkor bölcs, ha képes egyes tévedéseit belátni és korrigálni az elkövetett hibákat. Ezt várja az EVDSZ és Szövetségesei!

GR

Hozzászólás írása:

• Kérjük jelentkezzen be!

Hozzászólások:

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége