2011. október 26.

Látszólag rengeteg új és elsőre értelmetlen pszichés „kór” támadott meg minket az elmúlt évtizedekben – pedig ha kicsit a színfalak mögé kukkantunk, a zavar magvát alkotó valós problémák, a feszültségek, szorongások és depresszív gondolatok ugyanazok maradtak, csupán új keletű mentális betegségek zengzetes neveibe csomagolták őket. Ez alól a vásárlási mánia sem kivétel.

„Nem bírok leállni - meséli egy 31 éves, már kezelés alatt álló nő. – Tudom, hogy másra kéne a pénz, én mégis addig vásárolok, amíg le nem merül a bankszámlám, aztán ha kell, hitelt veszek fel. Semmi másra nem tudok gondolni, nem tudok dolgozni, de még aludni sem. Hiába veszem meg a már szó szerint őrületesen kívánt harmincezres táskát, ha pár percre meg is könnyebbülök, az állandóan kínzó gondolat nem múlik el, nekem újra mennem kell költekezni. És ez így megy már fél éve.”

Aggodalomra persze semmi ok, attól, hogy a nyár végi leárazások kimerítették a hitelkártyánkat, hogy megvettük azt a bizonyos „álmaink” cipőjét, ami a fél fizetésünkbe került, nem vagyunk kóros vásárlók. Itt sokkal komolyabb dolgokról van szó: kényszeres vásárlás az, amikor vagyonokat áldoz fel az illető, belső szükséglet a vásárlás, és nincs megállj. Elkölti az összes fizetését, majd kölcsönkér, és ha ez sem elég, hitelt vesz fel, a végén pedig még saját, korábban megszerzett értékeit is eladogatja, csakhogy megkaparinthassa azt az „újat”, ami nélkül nem élet az élet. A csavar a dologban, hogy amint az áhított tárgy birtokba vétele megtörtént, máris új darabot választ magának a racionalitás határain túl mutató szükséglet.

Az idő, mint dimenzió, értelmét veszti, a gondolkodás, a munka és egyéb tevékenységek pedig egyként hódolnak be az új „uralkodónak”, a súlyos zavarként ismert kényszerbetegségnek, ami meglepő módon nem pusztán női hisztéria, a kutatások szerint ugyanis nem kevesebb a női, mint a férfi áldozatainak száma. A birtoklás ilyen mértékű kényszere természetesen óriási anyagi terhet ró áldozatára, aki ez ellen nem tehet semmit – a helyzet azonban nem csak rá nézve csapás: a családtagok éppúgy megsínylik lelki és anyagi szinten is az önmagából kiforduló költekezők betegségét. Lássuk, hogy emlékszik vissza a fentiekben betegségéről valló hölgy férje a történtekre: „Az összes félretett pénzünket értelmetlen kacatokra herdálta, aztán eldugdosta őket előlem, mintha nem venném észre, hogy nincs miből befizetnem a számlákat. Kértem szépen, próbáltam lebeszélni, volt, hogy fenyegettem, persze hiába. A végén már csak üvöltöttem dühömben, hiszen végig kellett néznem, ahogy a saját feleségem úgy szórja a pénzt, mintha megháborodott volna."

A kényszeres vásárlás tünetei:

- a személy ismételten, anyagi korlátait meghaladó mértékben vásárol
- ismételt ellenállási képtelenség nem létfontosságú tárgyak megvásárlására
- vásárlás előtt fokozódó feszültség
- vásárlást követő átmeneti megnyugvás, majd ismételten megjelenő és növekvő feszültség
- a vásárlással való intenzív gondolati foglalkozás
- a zavar az alany számára is szenvedést okoz, társas kapcsolataiban és munkájában is funkcióromláshoz vezet

láthattuk már a kényszeres lopás esetében is, milyen mértékű romboló hatással bír egy ilyen betegség az emberi kapcsolatokra. A család, a barátok és a házastárs is értetlenül áll a furcsa viselkedés előtt, próbálnak segíteni, ki-ki képességeihez mérten. A racionális belátásra apelláló „fejmosást” többnyire a kétségbeesett kérések, veszekedések időszaka követi, és mivel a szép szó itt, mivel egy kontroll nélküli zavarral állunk szemben, nem segít, jön a kiközösítés, az elidegenedés és végül a magány, ami értelemszerűen vigaszért kiált, amit az immár egyedül maradt szenvedő alanyok – visszakanyarodva a rajtkockához – a „shoppingolásban” lelnek meg.

Oka mindennek van. Nem lehet egy tollvonással elintézni a dolgot: „egy újabb szerencsétlen, aki nem tud mit kezdeni magával”, hiszen ez egy finoman szólva is szűk látókörű nézőpont. Minek is hangoztassuk, mindannyian küzdünk saját, megoldhatatlannak tűnő problémáinkkal, állandó stressz és feszültségek kereszttüzében tengődünk, minek okán tele vagyunk negatív emóciókkal, ami gyakran szül depresszív vagy szorongásos tüneteket. Hogy mi a különbség köztünk és egy kényszerbeteg ember lelki működése közt? A mód, ahogy megküzdünk ezekkel a megterhelő faktorokkal. Van, aki vezetés közben, van, aki sporttal ereszti ki a gőzt, a kényszeres vásárló pedig valós haszon nélküli tárgyak vásárlása által igyekezne megszabadulni feszültségeitől, szorongásától, esetleges önértékelési zavarától. A hangsúly azon van, hogy ezt nem kedvtelésből, nem is önszántukból választják; sem az állandó bűntudat és szégyenérzet, sem társas kapcsolataik egyértelmű negatív mutatói nem tudják megállítani őket. És a kör bezárul.

A teljes cikk itt.

Hozzászólás írása:

• Kérjük jelentkezzen be!

Facebook - VD - Egyesült Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége