Tudósítás az "Élőlánc a Parlament körül" akcióról

Sosem volt erős oldalam a betűvetés, ezért nagy gondban vagyok, mit írjak, és hogy is írjam! Azt hiszem, ha Petőfi most élne, Ő sem tudna olyat írni, ami fölrázná az embereket.

Valamikor a múlt hétfő körül a bányászoknál járt Pataki Péter az MSZOSZ elnöke. Egy páran az erőműből is meghívást kaptunk. Péter remekül foglalta össze az előzményeket. A tényeket csodálatosan csoportosította. De amikor közölte, hogy 4 szakszervezeti konföderáció – egy főleg budapestiekre számító – kis létszámú demonstrációt tart "Élő lánc a parlament körül", akkor elpattant bennem a húr. Ekkor már nem tudtam indulat nélkül hozzá szólni. A rendszerváltás óta eltelt időben csak romlott a munkavállalók helyzete /az országé se sokat javult talán (pedig nem ezt ígérték)/ és még mindig itt tartunk! A Kormány teszi a dolgát (kiszolgálja a multik és saját érdekeiket) a szakszervezet feladata viszont teljesen más!

Nem az egymásra mutogatás! Egyik kormány az egyik szakszervezettel tárgyal /a baj csak az hogy ezen a munkavállalók nagy része mindig veszít/ a másik kormány a másikkal.

Megváltoztatták az Alkotmányt! Visszamenőlegesen módosítanak törvényeket, elvették a nyugdíjpénztárt. Mire várunk! Mikor akarunk cselekedni? Azt mondták hónap végére tartogatjuk erőinket és miért csak akkorra? Hiszen akkorra a FIDESZ frakció meghozza álláspontját. Annyira még ti sem lehettek naivak, konföderációvezetők, hogy komolyan hiszitek; mikor már a frakció döntött, a szavazásnál másképp fognak voksolni! Ennél már csak az volt lehangolóbb mikor a Liga és a Munkástanács közölte: velük már tárgyalt a Kormány. Tényleg ennyire hülyének hisztek bennünket? Ti, akik annyit tanultatok a szakszervezet pénzén pont ti ne tudnátok csak egységbe az erő! Nem igaz, hogy nem veszitek észre ez a szalámipolitika sehova se vezet! Miért kell megvárnotok mikor már senki nem hallgat rátok és az emberek maguktól indulnak meg? Akkor ti már nem kelletek, nélkületek megyünk de, nem fogunk megállni a Parlament előtt! Ilyen előzmények után indultam hétfőn reggel arra a demonstrációra amire engem senki se hívott.

Sarkon a Misi mikor meglátott Ligás zászlóval a vállamon; ebből már Pest lesz - mondta. Igen - feleltem. Peti jött velem szembe (énekkaros kórista): körmenetre - kérdezte? Igen – feleltem, - csak épp a Parlament körül. 8:15 lehetett, ahogy a Vachott úton bandukoltam a kocsisor épp bedugult a piros lámpa miatt. Az autókból kíváncsi, időnként megvető, tekintetek kísértek. Kicsit elgondolkodtam; ezek az emberek mind éjszakások voltak talán és délutánra mennek dolgozni… nálunk a műszak reggel 6 h-kor kezdődik. A zeneiskolához érve munkás ruhába lévő emberek nevetve kérdezték hova-hova Papa? Pestre feleltem. Az, az ellenkező irányban van mondták gúnyosan. Kicsit elöntötte a szívemet az indulat; most kezdjem el magyarázni, ha egy kicsit is tisztességes munkások lennének, akkor tudniuk kellene hová tartok. Legszívesebben feltettem volna nekik egy pár kérdést a munkakörülményeikre vonatkozóan, de aztán meggyőztem magam: van épp elég bajuk, még én is üssem őket? Meg keményítettem a tekintetem, fejemet előreszegtem meg lengettem zászlómat, belefújtam kürtömbe, ami élénk érdeklődésre adott okot a környéken elhaladóknak. Hát nem lopni megyek én! Azért megyek, hogy ne engedjem, hogy elvegyék a műszakpótlékot, olyan emberek akik soha nem dolgoztak váltóműszakban, karácsonykor, szilveszterkor, húsvétkor. Kemény döngő léptekkel haladtam el a bámészkodók között.

A kisvasúttal szembe lévő téren üdvözöltem hajléktalan ismerőseimet (nagyrészük az elitváltás áldozata. Többen kollégáim is voltak, most a munkanélküliek keserű kenyerét eszik) Őket nem is várom a tüntetésre nekik már mindegy nincs tőlük mit elvenni. Azután gyülekezni kezdtek azon kollégáim, akik megértették azt, ha senki nem jön akkor csak rosszabb lehet ezután. Volt köztük olyan, aki éjszakából jött, volt olyan aki majd éjszakára megy és akadtak olyanok is akik szabadságukat áldozták fel azért, hogy tiltakozzanak azon tervezet ellen ami rabszolga sorba taszítaná a becsületes dolgozókat.

Megjött a buszunk is (kiderült mégis el lehet erre menni Pest felé!) üdvözöltük barátainkat, kollégákat és irány Pest! Útközben örömmel láttuk, azért még mások is akadnak, akik úgy vélik nem hagyhatjuk jogaink sárba tiprását. Jókedvűen érkeztünk a Parlament elé, szerencsére már sokan ott voltak. Szokásunkhoz híven dudaszóval, síppal, kerepeléssel vonultunk a többiekhez. Jöttek barátaink, a paksiak. Találkoztunk sok régi ismerőssel. Azt hittem, azért több pesti ismerőssel, és több bányásszal fogok találkozni.

Megvoltak a beszédek, megalkottuk az élő láncot, ügyelve nehogy átlépjük a kordont, mert mi törvénytisztelő állampolgárok vagyunk (akkor is ha, az a törvény nem jó!)

Aztán jöttek sorba a képviselők. Eltöprengtem: meddig kellene dolgozni minimálbéren ahhoz, hogy egy ilyen autót tudjunk venni? Tudom, ez nagyon békaperspektíva gondolat, de azért megfordul az ember fejében …

Átadásra kerültek a petíciók (kíváncsi vagyok vajon valakit komolyan érdekel-e?) aztán vége lett a demonstrációnak. Mi is felszálltunk a buszra és haza jöttünk. Ahogy ballagtam hazafelé több ismerősöm is megkérdezte hová megyek? Mondtam szomorú, hogy nem is tudja, honnét jövök.

Elfigyeltem a sok fiatalt az utcán a tanuló ifjúság vajon tudják-e mi vár rájuk? Lesz-e pénzük tandíjra? Mi lesz az 1 millió munkahelyből? Mert eddig csak csökkentek.

Azzal a megnyugtató érzéssel értem haza, ha majd egyszer megkérdezik az unokáim: Papa hol voltál mikor ezeket a rabszolga törvényeket hozták? Nyugodt szívvel mondhatom: Kicsikéim én ott voltam a tiltakozáson, de kérdezzétek meg a barátaitokat hogy az ő nagyszüleik is ott voltak?

Szőrös

• Kérjük jelentkezzen be!