2008. augusztus 5.

Az ember természetes igénye - kell hogy legyen - a tanulás, a minél szélesebb körű tudás megszerzése, ezzel emelkedik ki a többiek közül és válik hasznos tagjává a társadalomnak - vallja dr. Kiss Mihály, a Paksi Atomerőmű Dolgozóinak Szakszervezete elnöke.

Az utóbbi pár hónapban felfigyelhettünk arra, hogy munkaértekezleteken jogászok körében kollégának, máshol doktor úrnak szólítják Kiss Mihályt. Nincs tévedés, ez így van rendjén, ugyanis elvégezte a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karát és 2001 decemberében jogi doktorrá avatták.
Az elnök úrral dunakömlődi otthonában ennek okán beszélgettünk a tudásról, az embert próbáló feladatokról és arról, milyen belső és külső késztetés szükségeltetik a folytonos tanulás érdekében.
Különös élmény vele szót váltani. Szépen és jól beszél „magyarul”. Páratlan mesélőkészséggel, választékos előadásmóddal és igen kifinomult humorérzékkel is megáldott valaki. Meghatottsággal beszél a mindenben segítő családjáról, a kollégáiról, munkatársairól, akiknek szerinte nagy részben köszönheti, hogy munka mellett, a főiskolai évekkel együtt hét éve egyfolytában tanulhatott és sikeres vizsgákat tett. Örül a diplomának, de mint mondja, nem igazán az a nagyszerű dolog. - Az eskütétel után egyenként szólítanak az elnöki asztalhoz, és a kézfogások után „doktorrá fogadom” mondják és megkapod a diplomát, felemelő érzés. De mégis, amikor előtte az ember fölveszi az uniformist, a talárt, a föveget és átgondolja, uramisten túl vagyok egy iszonyatos munkán, egy hatalmas teljesítőképesség erőpróbáján és most már megillet a jog, hogy mindezeket a kellékeket felveheted, ez az igazi. És elmondhatom: „Jó mulatság, férfi munka volt!”

Kellő pillatanban egy nagyszerű
feladat, egy hiteles embertől

- A véletlennek, a szerencsének, netán a sors kegyes akaratának tulajdonítod azt, hogy majd 15 éve eljegyezted magad az érdekvédelmi munkával?
- Sok mindennek, de főleg Gál Rezsőnek, aki annak idején megkeresett és beszélt a szakszervezeti munka értékeiről, az érdekvédelem képviseletének jelentőségéről, rangjáról a Paksi Atomerőműben. Hathatós unszolásra és több hónapi gondolkodás után elvállaltam a szakszervet vezető tisztét. Akkor elhatároztam, hogy a szakszervezeti munkát szakmának tekintem, amelyet meg kell tanulni. Hozzá is kezdtem a magam módján, autodidakta formában, mindent elolvastam, amely a munka világával és a napi feladatokkal összefüggött, közgazdaságtant, munkajogot, jogi ismerteket, s akkor kezdtek foglalkozni például a személyi jövedelemadó bevezetésével.
- Ez nagyon sok szakszervezeti vezető tulajdonsága, és mondhatni, napi feladata. Mégis - kicsit konkrétabban - mi húzott a jogi tanulmányok felé?
- Mint a hozzám hasonló sok átlagember próbáltam eligazodni a jogi útvesztők között, de ezt - mint később kiderült - csak dilettáns módon csinálhattam. Elég sok ismeretet szereztem, a Munkatörvénykönyvét és a hozzá kapcsolódó jogszabályokat, rendeleteket betéve tudtam. Aztán jött egy fordulópont: feleségem államigazgatási főiskolára akart járni, segítettem neki a felkészülésben, sokat tanultunk együtt és ő ösztökélt arra, hogy én is végezzem el a főiskolát. Mondanom sem kell, nagyon megszerettem a főiskolát, rendkívül széles látókörű ismereteket adott és jó eredményeket értem el. Ott már a jogi tantárgyak egyre jobban izgattak. De valójában az vitt előre, hogy a tanultakat a napi munkámban hasznosítani tudtam, motivációs erőként hatott a még tovább tanulás.
- És jött a jogi egyetem, az évek szinte elrepültek…
- No, ezt te sem gondolhatod komolyan! A továbbtanulásról való döntést egy komoly családi beszélgetés előzte meg. Klárival, a feleségemmel és fiaimmal, Mihállyal és Tamással döntenünk kellett arról, hogy vállaljuk-e a nagy tehertételt. Bármilyen furcsa is, ez közös vállalkozás, közös áldozat. Abban állapodtunk meg, hogy igenis vállaljuk, és ebben a szellemben teltek az évek. A naptár hozzám lett igazítva. Tudomásul vettük, hogy nálunk nincsenek ünnepek és szabadnapok. Születésnapi, névnapi köszöntés akkor van, amikor nincs vizsgaidőszak. Nincs szilveszter és a karácsonyi köszöntés maximum három órás lehet, utána apa elvonul tanulni és néma csend. A munkahelyemen, az atomerőműben a PADOSZ egész testülete ahol tudott, segített és helytállt, pozitívan kezelték a kérdést közvetlen munkatársaim, de úgy értékelem, hogy az egész nagy csapat, és az erőmű kisebb-nagyobb közössége is. A munkahelyi problémák megoldásai körül voltak kisebb zökkenők, de azt mondhatom, jó türelemmel viseltettek irányomban. Erre a későbbiekben még szeretnék visszatérni.

„Irigylem a nappali tagozatosokat”

- Ha jól tudom, mindösszesen egy halasztott vizsgád volt?
- Az egyetem első éve alatt rá kellett döbbennem arra, hogy más fordulatot kell felvennem, más tanulási módszert kell választanom, mint az eddigiek voltak, ha becsülettel végig akarom vinni az egészet. Sikerült felvennem az optimális fordulatot és az iszonyatosan nehéz vizsgákkal tűzdelt idők után - különösen az utolsó év volt számomra emberfeletti - az induló 300 főből a 84 végzős egyike lehettem. Egy halasztott vizsgám volt, talán sokan emlékeznek a 2000 novemberi eseményekre, az ESZI problémára, amikor a szervezet kiválása volt napirenden az atomerőműből és mintegy 100 ember jogi státuszáról, jövőjéről volt szó. Nem engedhettem meg magamnak, hogy a nehéz időszakban távol legyek a munkahelyemtől.
- Mondtad, hogy hálás szívvel emlékszel a pécsi egyetemre, az oktatókra, a professzorokra.
- Bizony-bizony megérintett engem is az egyetemi miliő felemelő érzése. Ehhez hozzájárultak az előadók, a professzorok hallatlanul magas szintű, élvezetes órái. Volt, akit már korábbról munkám során ismertem, például dr. Kiss Györgyöt. Fantasztikusak voltak a sokak által csak „rettegett” professzorként elhíresült Benedek professzor, a római jogi tanszék doyenje előadásai, aki túl a hetvenen könyveket ír, több száz diákját névről ismeri. Élményszámba menő érzés volt hallgatni Földvári professzort a büntetőjogi tanszékről, és Kecskés professzort a polgári jogi tanszékről. De hadd említsem meg a tanulmányi iroda munkatársait, akik szinte a gyerekeiknek tekintettek bennünket és sokat segítettek a mindennapi ügyes-bajos dolgaink intézésében.
- Fiatalnak fiatal vagy, de mégsem az az igazi egyetemi korú, jóval túl a negyvenen. Ezt hogyan élted át?
- Köztük valósággal megfiatalodtam! De egyébként is jól érzem magam a fiatalok között. Az évfolyam döntő többsége 24-33 év között volt, páran voltunk 45 év felettiek. Úgy érzem megkedveltek és tiszteltek is, többen ismertek már a médiában való szereplésem miatt. Már csak ő miattuk is „muszáj” volt elvégeznem az egyetemet, mert az első év végén „doki”-nak szólítottak!

Mindhalálig tanulás

- Az egy életen át való tanulás véleményem szerint nem pusztán csak szlogen. Az élet olyan tempót diktál, hogy ha a szakszervezeti vezető nem tart lépést a fejlődéssel, nem képezi magát, akkor lemarad, mi több, szervezete is hátrányt szenved ezáltal.
- Kifejtenéd ezt egy kicsit bővebben?
- Tudom és tapasztalom, hogy a szövetségi vezetőség tagjai - megjegyzem túlnyomó többsége felső fokú végzettségű - készséggel forgatják a munkaanyagokat, otthonosan mozognak a rendeletek között, igyekeznek lépést tartani a közgazdasági és jogi környezet-változásaival. Sokat olvasnak, tájékozódnak. Azokban a szakszervezetekben, amelyekben a vezető 10-15 éve végzett iskolarendszerű oktatásban és kb. 10 éve végzi a munkát rutinból és azt mondja, hogy nincs szüksége tovább tanulásra, az óriási hibát követ el. Iskolarendszerű képzésben kell részt venni, amelyben olyan rendszerességgel kapja meg a tudást, amelyet saját maga nem tud önállóan rendszerezni. Sok új és korszerű ismeret van, melyet a gyakorlatban nem lehet megszerezni.
- Például?
- Csak a kommunikációt említem, amely a szakszervezeti vezető fő feladata, mondhatnám a kenyere. Kommunikációs készségben mindenkinek fejlődnie kell. Fejlődni és állandóan tanulni. Nemcsak autodidakta módon, hanem szervezett keretek között, tréningekkel fűszerezve. Saját magamról veszek példát, nemcsak én állítom, hanem mások is, akik ismernek, hogy a ’88 körüli felszólalásom és a mostani között nagy a különbség. A tanulás, a tudás nem múlik el nyomtalanul, a több száz, döntően szóbeli vizsga hatása visszaköszön a hétköznapokban. Ugyan nem kérdezted, de hadd említsem meg, hogy ugyanakkor engem a tudás óvatosabbá tesz a cselekedeteimben, azt is látom, hogy mit nem tudok és főleg azt, hogy mit nem tudok befolyásolni.
- Hogyan képzeled, illetve mit javasolsz a felnőtt, családos tisztségviselők továbbképzésére?
- Nem ördöngös feladat egy felsőfokú szaktanfolyam elvégzése! Másfél éves például a személyügyi, munkaügyi szaktanfolyam, a fiatalabb generációnak feltétlen ajánlom az államigazgatási főiskolát. Komoly szaktudást igénylő tréningeket lehet szervezni, bár tudom, hogy a színvonalasak nagyon sokba kerülnek. De hosszú távon mindenképpen megéri!

Ma és holnap

- Gondolom, nagy volt az öröm, miután megkaptad a diplomád, legalább három napig egyfolytában mulatozás!
- Van, ami igaz ebből, de részemről nagy ivászat nem volt, sohasem ittam a kelleténél többet, legfeljebb szalonspiccre emlékszem. Természetesen szűk családi körben ünnepeltünk, no és a csapatommal. Mint említettem, folyamatosan éreztem támogatásukat és egy összejövetelen szerettem volna nekik köszönetet mondani. A vacsorai kis köszöntő, az őszinte, szívből jövő szeretetük megnyilvánulása könnyeket csalt szemembe, ennél nagyobb ajándékot nem kaphattam volna. Az én sikerem az övéké is.
- Hogyan tovább?
- Az elmúlt években a PADOSZ is sokat fejlődött. Magas színvonalú munkát végez, melyből nem lehet engedni. Valamikor Rezsőékkel az alapokat leraktuk és erre építkeztünk, olyan munkákat vállaltunk és nagy területeket fedtünk le, amely jelentős tudást és felkészültséget igényelt, továbbá ösztönzött a fejlődésre. Éllovasok voltunk. Ma a PADOSZ nincs jó passzban. Ennek okait majd talán egy későbbi riportban kifejtem. Ma is óriási a kihívás minden területen, és nekünk meg kell találnunk a defenzív magatartás okait, célunk kitörni ebből a helyzetből és előre haladni, ez a törekvésünk. A tagság is nehezen viseli ezt az állapotot, én magam is gyötrődöm. De ígérem, megtalálom, megtaláljuk a jó megoldást problémáinkra!
- Most, hogy jogi doktor lettél és betölthetsz minden olyan - például, jegyzői, főjegyzői- állást, amely jogi diplomához kötött, pályázol-e más munkakörbe?
- Az már biztos, hogy fogok még tanulni, de nem iskolarendszerű képzésben. A közeljövőben szeretném megszerezni a jogtanácsosi szakvizsgát. Akkor például a szakszervezeti vonalon közvetlenül is képviselhetem peres ügyekben a munkatársaimat. Jelenleg nem pályázom más munkakörbe, de az élet állíthat új kihívások elé, s akkor majd alaposan el fogok gondolkodni a dolgon.

- fábián -
(Forrás: "forró drót" újság 8.évf.7-8.sz.)

Hozzászólás írása:

• Kérjük jelentkezzen be!