2008. augusztus 5.

Az augusztusban tartott Athéni Nyári Olimpia kapcsán rengeteg alkalommal szólaltatták meg a hazai médiumok a kiváló eredményeket elért magyar versenyzőket.

Az iparág számos sportolót és versenyeket támogat, a villamosenergia-iparban dolgozók büszkék lehetnek versenyszerűen sportoló gyermekeik sikereire is.
Így van ez Pelle Anikó válogatott vízilabdázó szüleivel is. Pelle Gáborné a Paksi Atomerőmű kötelékében a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium Energetika Főosztályán dolgozik, az édesapa, Pelle Gábor az MVM Rt. Minőségügyi Osztály vezetője. Maguk is évtizedek óta eredményes résztvevői a VOTT-os találkozóknak.
Nem kis izgalommal várta szerkesztőségünk Anikót, aki pár hetes „szabadságát” tölti szüleivel, bepótolva a sok elmaradt együtt töltött időt. Számos elfoglaltsága mellett is szívesen vállalta, hogy kérdéseinkre válaszoljon, elmondva idei és korábbi tapasztalatait, megismertetve jövőbeli terveivel. Valószínű sokan tették volna fel a kérdést: Milyen út vezetett idáig? Mennyi nehézséggel kellett megküzdeni sportolói pályafutása során? Mit jelent számára a sport, a csapatmunka?
Frissen, üdén és mosolyogva érkezett körünkbe, meglepett minket sudár alakjával.
- Most ráérek, családi programokkal vannak telítve napjaim. Nem megyek egy darabig víz közelébe sem - mondja.
- Gondolom, ki kell pihenni a lelki megpróbáltatásokat is.
- Teljes mértékben nem lehet hozzászokni soha. A fontosabb meccseken - mint például most Athénban - igyekszünk úgy gondolni az előttünk álló mérkőzésre, mint egy átlagosra. Sokat segít, hogy egymást tudjuk támogatni, nagy jelentőségű egy-egy beszélgetés, főleg akkor, ha nem megy simán minden. Én a jobbszélső, vagy az átlövő poszton játszom, legutóbb, az olimpiai játékokon csapatkapitányunk megértésére számíthattam leginkább, szinte egymást „töltöttük fel”. Az utolsó két meccsen tört ránk egy kicsit az elkeseredés, de újra megtaláltuk a célt és nem vesztettük szem elől.
- Te úszóként kezdted. Nagy előny jelent ez?
- Igen, nagy előnyt jelent a gyorsaság miatt. Még ötéves koromban kezdtem az úszást. Igazából testvérem, Balázs vízilabdás sikerei indítottak útnak, mivel kedvet kaptam arra, hogy kipróbáljam ezt a sportágat. Egyébként nem kell feltétlenül úszó múlttal rendelkezni, azért elég fontos, hogy legyen valamilyen háttere az embernek ezen a téren. A magasság is számít egy kicsit.
- Hogyan sikerült összeegyeztetni a sportot és a tanulást?
- Sokat segített szüleim támogatása, soha nem felejtettek el emlékeztetni az iskolára, erőt adtak ahhoz, hogy a fárasztó edzések után a tanárokra is figyelni tudjak. Másrészt szerencse is, hogy Amerikában olyan szervezetű egyetem hallgatója lehettem, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a sport és a tanulás összehangolására. Tudomásom szerint Európában erre nincsenek (még) meg a feltételek. Természetesen nem szeretném kisebbíteni a magyarországi oktatási intézmények jelentőségét és színvonalát, hiszen az itteni felkészülésem tette lehetővé, hogy az amerikai diákok felvételi tesztjét sikeresen megoldjam előzetes „rátanulás” nélkül. Még az Egyesült Államokban végeztem a tanulmányokkal, az elmúlt egy évben már nem jártam iskolába, csak játszottam Olaszországban. Jelenleg a szicíliai Cataniában élek immár egy éve, mivel szerződésem van, ott pedig nem nehéz elfoglaltságot találni. Talán majd idéntől tanulok újra, ha sikerül Szicíliában olyan szakot találnom második diplomára, amit szeretnék csinálni. De egyáltalán nem monoton az életem, hiszen baráti kapcsolatban vagyok sporttársaimmal, velük töltöm szabadidőmet, hétvégeken közös programokat szervezünk, kirándulunk, szórakozunk.
Egy korábbi magyar csapattársam révén könnyebben beilleszkedtem, megismerkedtem az olasz virtussal, de egyébként sem vagyok zárkózott ember, Olaszországban is ugyanúgy jól érzem magam, mint előtte a tengerentúlon. Egyedüli hátránya, hogy szüleimmel, rokonaimmal többnyire telefonon keresztül tarthatom csak a kapcsolatot, édesapám nem is felejti el soha megemlíteni: „Jövőre már itthon versenyzel!” Persze mindig tiszteletben tartják döntéseimet, csak azt szeretnék, ha bátyámhoz hasonlóan - aki pillanatnyilag a Fradi színeiben versenyzik - Magyarországon, hozzájuk közelebb élnék.
- Mik a terveid a jövőre nézve?
- Peking biztos’ jó hely (utal nevetve a soron következő olimpiára). Pár évvel ezelőtt kicsit gondok voltak a vállammal, akkor éppen emiatt Athént jelöltem meg végső állomásként. Csodálatos módon magától elmúlt a probléma. Júniustól készültünk együtt az olimpiára, nem lehet, hogy a kitartó munka ne hozza meg a gyümölcsét, ezután még jobb helyezést szeretnénk elérni a csapattal. Emellett a magánéletben is gondolok a jövőre, de nem ragaszkodom mereven az előre eltervezetthez, a körülmények sok mindent meghatároznak. Az évek múltával a családalapítás ideje is közeleg.
- Kívánjuk, hogy sikerüljön kipihenni az elmúlt hónapok fáradalmait és további jó erőt a vízilabdához!

Időközben fotókat készítettünk Anikóról, akit egyáltalán nem kellett biztatni a mosolyra. A beszélgetés végeztével ugyanolyan üdén távozott - éppen az MVM-ben látogatta meg édesapját - ahogy érkezett, felvillanyozva minket is. Örülünk, hogy megismerhettünk!

Lóczy E.
(Forrás: "forró drót" újság 10. évf. 9.sz.)

Hozzászólás írása:

• Kérjük jelentkezzen be!