2008. augusztus 5.

Ezen alkalomból beszélgetek Szabó Jánossal, a Munkautasítás tervezőjével és Horváth Miklós KAIG igazgatóval.
Szabó János berendezéstechnikus, a KAIG KTFO GKTO BT. Technológia-Armatúra Csoport dolgozója:
- 1987-ig a munkautasításokat kézzel kellett kitöltenünk. 1987-től kezdve bevezetésre került a számítógéppel való munkatervezés. Ettől kezdve minden munka egy sorszámmal többet kapott. Így jutottunk el az 1037978 sorszámúig 2005. december 16-án a MIR, ill. a PMIR rendszerben. Azóta használjuk a PassPort rendszert a munkatervezésben.

- Hogyan sikerült éppen neked kitöltened az egymilliomodik munkautasítást?
- Teljesen véletlen volt, hogy pont nekem jutott ez a kerek számú munkautasítás megtervezése. Szeptemberben, egy pénteki napon visszamaradt 28 db visszacsapó szelep munkáinak megtervezése. Szabadpénteken bejöttem, hogy ezekre a munkákra a munkautasítást kitöltsem. Nem is tudtam meg, csak hétfőn, mikor szóltak, hogy megvan ám az egymilliomodik munkautasítás.

- Milyen munkavégzést kellett elvégezni ezen jubiláris dokumentum alapján?
- A 31RX1S001 alfanumerikájú, 15 méteren levő viszszacsapó szelep endoszkópozását kellett végrehajtani működőképesség ellenőrzés végett. Ez úgy működik, hogy van egy endoszkó-pos csonk és ezen keresztül egy berendezéssel jól láthatók a viszszacsapó szelep alkatrészei. Mivel nem szerelhető ez a berendezés, így történik az esetleges hibafeltárása.

Horváth Miklós KAIG igazgatót a munkautasítási rendszerről kérdezem:

- 1987. június 23-án készült a MIR-ben az első munkautasítás, az utolsó 2005. december 16-án a PMIR-ben. Összesen 1037978 munkautasítás készült. Fontos mérföldkő volt, hogy 2005. szeptember 12-én készült el az egymilliomodik. 2005. december 12-én megint egy újabb mérföldkő következett be az életünkben, mert a PMIR-es munkautasítások megszűntek létezni, onnantól már csak a PassPort-ban tervezünk munkautasításokat.

- Légy szíves tájékoztass bennünket, mi a különbség a régi és az új munkatervezési rendszer között?
- Elsőre nehéz követni, hogy mi a különbség a PMIR és a PassPort között, de talán a szemléletbeli különbség a legfontosabb a két rendszer között. Az egyik munkautasításokat tartalmazott, a másik munkafeladatokat tartalmazó utasítás.
A PMIR-es munkautasítás egy sokkal szigorúbb és sokkal több információt, kötelezettséget, feltételt és kevés szabadságfokot tartalmazó tervezési dokumentum volt, addig az új a PassPort rendszerben egy jóval rugalmasabb és egy nagyobb szabadságfokkal rendelkező rendszert alkalmazunk, ami előny és egyben hátrány is. Előnye az, hogy újfajta felelősségeket, újfajta kompetenciákat, komplex kezelési módot tesz lehetővé. Természetesen ez a fajta munkautasítás ill. dokumentum biztosítja azt a lehetőséget, hogy az üzemidő-hosszabbításhoz szükséges adatokat, információkat strukturálva és rendszeresen tudjuk gyűjteni, feldolgozni és megjeleníteni - talán ez a legfontosabb része.
Ugyanakkor azt is lehetővé teszi, hogy mind a munkát tervezők, mind a végrehajtók egy más szemléletben végezzék a feladatukat. Ez azt jelenti, hogy egy komplex berendezés vagy rendszer tevékenységét tudják megtervezni és végrehajtani úgy, hogy az alatta lévő összes feladatot egyszerre látják, egyszerre gondolják át, azoknak a feltételeit egymásra épülve egyszerre jelenítik meg és a koordináló tulajdonképpen egy kézben, egy rálátással tudja az egész ő számára előírt tevékenységet áttekinteni. Ő az a felelős személy, aki az adott berendezésért a felelősséget kell, hogy vállalja.
A koordináló az, aki elsősorban az üzemeltetőtől átveszi komplexen a munkaterületet, és a további részmunkaterületek átadása közvetlenül a koordináló és a koordinált között zajlik az üzemeltető bevonása nélkül - természetesen akkor, ha ehhez új üzemviteli feltétel beállítás nem szükséges.
Ez egy egészen más megközelítési szemlélet, amelyet még nagyon sokáig kell tanulnunk, de már az 1-es blokkon ezt fogjuk alkalmazni.
Bizonyára lesznek még problémák az ügyben, ezért én azt kérem mindenkitől, hogy türelmes legyen és toleráns.
Meg vagyok győződve arról, hogy ez a fajta munkatervezési módszer és eljárás hosszú távon egyrészt biztosan kiszolgálja az üzemidő-hosszabbításnak az adatgyűjtési-feldolgozási funkcióját, másrészt növeli azt a felelősségvállalást és felelősségérzetet, amelyet különben is erősíteni, érvényesíteni akarok a kollégáim vonatkozásában. Segít, támogat, mert komplex módon kezeli a munkákat és a munkák végrehajtását.
- Köszönöm a tájékoztatást!

Kérdések és fotók: Wollner Pál

Hozzászólás írása:

• Kérjük jelentkezzen be!