2008. augusztus 5.

Magyarországon évente mintegy 107 millió tonna ipari és 5 millió tonna kommunális hulladék keletkezik.

Mennyiségében ugyan elenyésző a döntően az ipar, az egészségügy, a tudományos és oktatási reaktorok, a Paksi Atomerőmű Rt. által „termelt” radioaktív hulladék, s jelenleg biztonságos tárolása megoldottnak tekinthető, az évi 1300 tonna azonban új tárolóhely(ek) kutatását és létesítését teszi szükségessé.

A rövid élettartamú, nem atomerőművi kis és közepes aktivitású hulladék tárolására létesített és 1976 óta üzemelő püspökszilágyi tároló szabad kapacitása alig haladja meg ma már a 100 köbmétert, s mert ideiglenes üzemeltetési engedélye 2002. december 31-ig érvényes, elengedhetetlen az év végéig átfogó biztonsági elemzés készítése és végleges üzemeltetési engedély megszerzése.
A Paksi Atomerőmű radioaktív hulladékának véglegesnek tekinthető tárolása céljából már 1989 óta folynak kutatások. A nagy aktivitású hulladék elhelyezésére alkalmasnak tekinthető nyugat-mecseki bodai aleurolit formáció feltárása 1989-ben kezdődött meg, és bár az uránérc-bánya bezárását követően 2000-ben a kutatóvágatot is bezárták, folynak az eddigi adatok feldolgozása valamint a további felszíni mérések. A hosszú távú kutatási stratégián az ENRESA spanyol cég dolgozik.
A kis és közepes aktivitású hulladékok tárolóhelyének kutatása 1992-ben az ún. Nemzeti Projekttel indult. A potenciális telephely kiválasztása az országos, majd regionális felmérés után 1996-ban történt meg, a döntés szerint Bátaapáti-Üveghuta térségében lévő gránittömb alkalmas felszín alatti, a kutatások alapján Udvari és Diósberény pedig felszíni tárolásra.
Dr. Bárdossy György professzor, geológus, az MTA rendes tagja február 13-án, a MTESZ budai székházában újságíróknak e témában tartott előadásában elmondta, hogy a világban fokozódó érdeklődés figyelhető meg a felszín alatti, 50-300 méter mélyen kialakítandó tárolás irányába, főként a jobb védhetőség miatt. Agyagkőzetek, kősó és gránit bizonyultak legalkalmasabbnak a radioaktív hulladékok mélységi tárolására. Egyes esetekben - a geológiai adottságok miatt - a zeolitos vulkáni tufa (USA), agyagmárga (Olaszország), gneisz (Svédország) kőzetekben történik az elhelyezés, és a tárolás legkorszerűbb módja „Multibarrier concept” alapú, mely műszaki gátból (üveg, hordó, konténer, stb.), bányaműszaki gátból (vágatfalak, kőzetátitatás, silóki-töltések) és földtani gátakból (kőzettani, hidrogeológiai gát, transzportgát, geokémiai gát) áll.
- Lehet-e a mindenre kiterjedő biztonsági követelményeknek eleget tenni? Létezik-e természetes radioaktív izoláció? - tette fel a kérdést az előadó. Válasza igen volt mindkét kérdésre. A kanadai Cigar Lake-ben 450 méter mélyen átlagosan 8% U-t tartalmazó 1,3 milliárd éves uránérctelep van, és az uránércet körülvevő agyagköpeny miatt a felszínre nem jutottak radioaktív izotópok. Idézzük dr. Bárdossy György előadását záró szavait: „Nagy felelősség egy javasolt telephely elfogadása, de egy telephely elvetése is felelős döntést kíván. Óriási költségtöbblet új telephely kutatásába fogni. A döntések indokolatlan halogatása is súlyos következményekkel jár.”
Az Erőterv, a Golden és a Me-csekérc Környezetvédelmi Kht. által alkotott Bátatom Kft. a kutatások folytatásáról szóló szer-ződés alapján megkezdte tevékenységét Bátaapáti-Üveghuta térségében. A hároméves kutatási program a tároló előzetes környezetvédelmi engedélyét is tartalmazó záródokumentummal zárul. A tároló a tervek szerint 2007 végére készül el és várható összköltsége 20 milliárd forint.

( T.I.A.)
(Forrás: "forrás drót" újság 8. évf.2.sz.)

Hozzászólás írása:

• Kérjük jelentkezzen be!