2008. január 16.

1978. november első hetében jelent meg az Atomerőmű Építői, az atomerőmű-beruházás dolgozóinak lapja. 2007. november 23-án Pakson, az ASE étteremben rendezett ünnepségen egy eredményekben gazdag harminc évre emlékeztünk.

Sajátos és talán egyedülálló utat járt be az elmúlt harminc évben az üzemi lapok sorában az Atomerőmű címet viselő újság. Régen túlnőtt már a paksi atomerőmű, sőt Paks város és Tolna megye falain. Ma immáron huszonkét környező település majd harmincezer postaládájában landol, értesítve a lakosságot egy biztonságos, a laikusok számára nehezen felfogható nukleáris technológiát alkalmazó nagyvállalat tevékenységéről, terveiről. Sok más üzemi lappal ellentétben az alakuláskor az Atomerőmű Építői címet viselő újság ugyan több névváltoztatást (Paksi Atomerőmű, ATOMERŐMÛ, Atomerőmű) megért, de fennmaradt, s így az erőmű felépítése után annak működését is folyamatosan figyelemmel kísérte.
Ünnepi köszöntőjében Kovács József, a Paksi Atomerőmű Zrt. vezérigazgatója - jelenlegi kiadónk - történelmi eseményként értékelte a lap megalakulását. Nagyra tartja a töretlen szellemiséget, és megköszönte a korábbi főszerkesztők és a jelenlegi szerkesztőségi tagok azon munkáját, hogy őszintén tájékoztattak az eredményeink mellett arról is, amiben hibáztunk. Az Atomerőmű korábbi számait lapozgatva megállapítható, objektív korképet kapunk három évtized paksi örömeiről és bánatairól egyaránt. Legvégül elmondta, bízik abban, hogy további újabb évtizedekig megjelenhet a régióban közismert lap, így tudósíthat az üzemidő-hosszabbításról, illetve pár év múlva az új paksi blokkok építéséről is. Kovács József a lap korábbi szerkesztőségi vezetőinek (Knízner István alapító szerkesztő, Tóth András és Torma Csaba felelős szerkesztők, Fábián Erzsébet, Kiss G. Péter és Czinege Mária főszerkesztők) emléklapot és emléktárgyat adott át.
A visszaemlékezések sorában Szabó Benjamin, a paksi atomerőmű beruházásának egykori miniszteri biztosa, a Paksi Atomerőmű Vállalat első igazgatója kiemelte a szűkebb és a tágabb értelemben vett közvélemény tájékoztatásának szükségességét. Értékelése szerint küllemében, valamint a belső tartalmában is töretlenül fejlődik a lap, hűen tükrözi azt a hatalmas változást, ami Pakson történik.
Knízner István alapító szerkesztő beavatta a hallgatóságot a 30 éve történt kezdeti nagyon lelkes, de amatőr lépéseikbe. Nagy derültség közepette beismerte, ő nem ismerte a Cenzné urát. (A titokzatos személy: a cenz-ura.) Szerinte a kezdeti társadalmi munkában végzett ténykedéstől egészen a profi megjelenésig ível az üzemi lap életgörbéje, melyhez további sikereket kívánt.
Fábián Erzsébet, aki 1988 októberétől 1995 augusztusáig volt az ATOMERŐMÛ főszerkesztője, visszaemlékezésében kiemelte, nagyon sok segítséget kapott Pakson. A cég akkori vezetői, és személy szerint ő is, nagyra értékelték a szerkesztésben, a cikkek megírásában közreműködő atomerőműves kollégák társadalmi munkáját, így nemzetközi megmérettetésben is sikerült helyt állnunk. Jó példa erre az 1994. évi európai Grand Prix-díj.
Beregnyei Miklós, aki 2000 márciusától főszerkesztő, nagyra értékelte a korábbi és jelenlegi szerkesztők, a kiadó és a támogatók, valamint az olvasók kötődését a laphoz. Bízik abban, hogy a töretlen fejlődés nem szakad meg, így tíz év múlva ismét ünnepelhetünk Pakson.
Legvégül Komornik Ferenc, a Magyar Tudományos, Üzemi és Szaklapok Újságíróinak Egyesülete elnöke Bronz Toll Díjat adott át újságunk jelenlegi főszerkesztőjének. Szerkesztőségünk 2002-ben egy pályázaton a beküldött lapszámok értékelését követően a legjobb magyar üzemi lapnak kijáró Bronz Toll Díjat már egyszer megkapta, de most az eltelt harminc évet értékelte a szakmai egyesület vezetősége. Komornik Ferenc kiemelte a cégvezetés és a szerkesztőség tagjai közötti korrekt együttműködés fontosságát, valamint azt, hogy 1978 óta az újság megjelenéséhez szükséges anyagi és erkölcsi támogatást mindvégig fenntartották.

Sipos László

Hozzászólás írása:

• Kérjük jelentkezzen be!