2008. augusztus 5.

A paksi atomerőmű legnagyobb szakszervezetének elnöke, dr. Kiss Mihály válaszol a szerkesztő kérdéseire:

- Sokan tudják az országban, hogy a PADOSZ a villamosenergia-ipar zászlóshajója. Mi a véleményed erről, kellenek-e ma is húzóerők?

- Ezt az elnevezést ’93-ban kaptuk, amikor a tarifa veszélybe került, meg akarták szüntetni. Az atomerőmű munkavállalóinak élén a PADOSZ-szal sikerült megvédeni ezt az intézményt. Ezután ez a PADOSZ-nak mintegy felvett neve lett, csak úgy emlegették a paksiakat, hogy „a zászlóshajó”. Ennek hallatán büszkeséget érzünk, de nem biztos, hogy mindig örülünk neki. Talán furcsa az én számból hallani, de hátránnyal is jár mindez. Nyomaszt a bizonyítás érzése, másrészt ha nem vagyunk reflektorfényben, csend van körülöttünk, jobb munkát tudunk végezni. Jobb lenne, ha bizonyos helyzetekben nem mi lennénk mindig a „zászlóshajó”, erre volt már példa. Az iparági szakszervezetek egyike-másika megmutatta, hogy milyen súllyal bír. Remélem egyre többen lesznek. És ha megelőznének bennünket, akkor mi is lendületbe jönnénk, nagyobb sebességre kapcsolnánk. Ha kicsit szerényebbek, kicsit visszafogottabbak vagyunk, szimpatikusabbak is lehetünk a közvélemény számára.

- Az elmúlt években hogyan alakult a PADOSZ és a VDSZSZ kapcsolata?

- Azt mondhatom, hogy mindig a lehető legjobb volt a viszonyunk. Annak idején komoly szerepet játszottunk a VDSZSZ létrejöttében és abban is, hogy az elnököt Paksról válasszák. A Paksi Atomerőmű Dolgozóinak Szakszervezete és a VDSZSZ valahol egy és ugyanaz, egy tőről fakad, a jó együttműködés az évek alatt csak tovább erősödött. Személy szerint nekem Gál Rezső több mint munkatárs, őszinte barát is.
Az ágazati szakszervezet működését mi mindig fontosnak tartottuk, munkáját ahol tudtuk, segítettük. A VDSZSZ szerepe felértékelődik az ágazati szakszervezetek között, jól meg tud felelni a kor kihívásainak. Úgy látom, hogy egyre inkább az élmezőnyben vagyunk. Úttörő szerepet töltünk be akkor, amikor más szakszervezetek mintaként veszik át megállapodásainkat, mint a Foglalkoztatási alapot - amelyet sikerül továbbműködtetni -, az ágazati kollektív szerződést a kiterjesztéssel. Minden évben sikerül megállapodunk a munkáltatók képviselőivel az ágazati bér- és szociális juttatásokban, mely szintén kiterjesztésre kerül Magyarországon egyedüliként, úgy hiszem. Az éves bérmegállapodások nehéz körülmények között születnek meg, kicsit fanyalgunk is, év végén pedig másként ítéljük meg a dolgokat.

- A kongresszus elé kerülő anyagokban sok új javaslat olvasható. Ezentúl, ha elfogadják az előterjesztést, öt év múlva találkozunk így együtt. Nem lesznek évenként országos értekezletek és így tovább. Milyen főbb változtatásokat terveztek és miért?

- Kicsit formabontóak voltunk a kongresszusi anyagok készítésében. Nem több, mint három bizottság alakult. A Jövő bizottság - amelynek a munkájában én is részt vettem - a programot, az alapszabály-tervezetet készítette el komplex módon. Vizsgáltuk a feladatok mennyiségét és nagyságát, illetve az elvégzésükhöz szükséges személyi és anyagi forrásokat, valamint ezek egymáshoz viszonyított arányát. Megállapítottuk, hogy a feladatok nem csökkennek, a források pedig nemigen nőnek, ezért javasoljuk a kongresszusnak a források bővítését úgy, hogy az eddigi tagdíj, a bruttó kereset 0,2%-a helyett fogadjuk el a 0,25%-ot, amely a VDSZSZ-t megilletné. Ugyanakkor egy elnök és egy elnökhelyettes megválasztásáról határoztunk. Terveink között szerepel a szövetség munkáját hatékonyabbá tenni úgy, hogy bizonyos kiemelt feladatokra szakértőket alkalmazunk: az uniós csatlakozás, a piacnyitás kihívásainak való megfelelés speciális szakértelmet kívánnak.
Fontos momentumként kezeltük a VDSZSZ-nek, mint szövetségnek a működési feltételeit. Elhatároztuk, hogy pontosítjuk a szövetség tagjává válásának feltételeit. Elérkezettnek láttuk azt az időt, amikor kifelé is egységes és szervezett képet tudunk mutatni, olyan szervezetét, amelyen belül „rend” van. Javasoljuk a kongreszszusnak elfogadásra egy etikai bizottság létrehozását, amelynek az a feladata, hogy őrködjön az alapszabály szerinti működés felett, nem minthogyha az elmúlt időszakban nem így történt volna, ez egy szervezeti lépés, demonstráció kifelé. Egyfajta szabály arra, hogy a szövetségen belül fegyelem van, nem lehet külön utakon járni. A magyar szakszervezeti mozgalomban erre mindinkább, és egyre nagyobb szükség van. Mi ebben is szeretnénk példamutatóak lenni. Hangsúlyozom, nem azért hozzuk létre, mert a szövetségben gondok vannak. Ez a szervezet egy rendezett, fegyelmezett, erős érdekérvényesítő képességgel rendelkező társaság - így is szeretnénk látszani!
A programról. Más hangvételű, más stílusú programot készítettünk, mint az eddigiek. Rajkiné Marika ezzel kapcsolatos javaslatait elfogadtuk, olvasmányosabbra, közérthetőbbre szerettük volna formálni. Remélem, a kongresszusi küldöttek, majd a tagság tetszését is elnyeri.

- Az írásos anyagok tükrözik az elvégzett munkát, mely egyben minősíti az elnökséget is. Kérlek, mondj véleményt a tisztségviselők munkájáról!

- A választott tisztségviselőknek nehezebb helyzetben kellett és kell dolgozniuk, mint nekünk, szövetségi vezetőségi tagoknak, akiket szinte csak egy ajtó választ el a munkahelyektől. A tagsággal való napi kapcsolatunk mindenképpen előnyösebb helyzetet teremt, gyorsabb az információ, egy-egy döntést hamarabb lehet meghozni, hatékonyabb a véleménycsere. Egyszóval hamarabb látjuk munkánk eredményét és a hibákat rövid időn belül korrigálni tudjuk, hatékonyabb a visszacsatolás. Amikor erről beszélek, nagy tisztelettel gondolok a fiúkra és értékelem az ő munkájukat, azért is, mert a sokszínű vezetőséget különösebb konfliktusok nélkül hatékonyan működtetik. Azt gondolom, a munkájukban nagyobb a kockázat, hogy valami jól sikerül-e vagy sem. Az előrelátásukra, megfontoltságukra szükség van. Az elmúlt években jó gondolataik, javaslataik voltak és a megvalósításuk is a lehető legjobban sikerültek. A szövetségi vezetőség nemcsak az elnökből és a helyettesekből áll, a tagszakszervezetekkel képez egy egységet. Az eredmények azok a mi eredményeink. Az elvégzett munka minősíti az egész szervezetet. Ha nagyobbak az igényeink, és azt akarjuk, hogy még eredményesebb legyen a szövetség, akkor a tagszervezeteknek is többet és jobban kell dolgozniuk. Ha ezt nem tesszük, akkor meg kell elégednünk azzal, amit ki tudtak hozni egy helyzetből.
Én a magam részéről kifejezetten jónak ítélem meg a VDSZSZ tevékenységét. A villamosenergia-iparban a szakszervezetek eredményes munkát végeznek.
A választott tisztségviselőknek nagyon ritkán köszönik meg a munkájukat, én hadd tegyem meg ezt most, a négy év zárásaként.

- Mit szólsz ahhoz, hogy jövőre unióbeli szakszervezet leszünk?

- A VDSZSZ előtt, mint az egész szakszervezeti mozgalom előtt komoly kihívások lesznek. Nagyon sokan nincsenek tisztában azzal, hogy az ország milyen változáson megy keresztül azzal, hogy belép az Európai Unióba. A szövetségi tagsággal a szuverenitásunk bizonyos mértékig korlátozódik, még nem körvonalazódott meg az a kérdés, hogy mikor, hol, milyen témakörben és mennyire vagyunk érdekeltek, mely területet érintően szólhatunk bele a döntésekbe, és így tovább. A szakszervezeteket érő hatásokról már sokat tudunk, nagy feladataink lesznek a munkaerő-piac alakulásának befolyásolásában, a munkaerő szabad áramlásának pozitív irányba „terelésében”, a bérek, a szociális juttatások értékének megőrzésében, növelésében. Lehet, hogy csatáinkat már nem az OÉT-ben, hanem európai szinten kell megvívnunk ahhoz, hogy helyi szinteken tovább tudjunk lépni. Világviszonylatban a tőke egyre nagyobb koncentrációját követnie kell a munkaerőpiacnak, ezen belül a szakszervezeteknek. Azt mondom, erőtlen szervezetként, vesztesként nem szabad mindezeket megélnie a szakszervezeteknek. Fontos továbbá a megfelelő személyek kiválasztása a szervezetek élére, olyanoké, akik megfelelnek a kihívásoknak.
Az ágazati szakszervezetek közül a VDSZSZ képes arra, hogy az európai szakszervezeti mozgalom részévé váljon. A privatizáció, a külföldi tulajdonos ittléte már más, az eddigiektől eltérő gondolkodást, magatartást követelt meg, az uniós országbeli technikákat már naponta gyakoroljuk.

(Forrás: "forró drót" úsjág 9. évf. 11.sz.)

Hozzászólás írása:

• Kérjük jelentkezzen be!