2008. augusztus 5.

Több száz ATOMIX-es dolgozó, boldogan vette tudomásul, hogy az ATOMIX Kft. ügyvezetője és a PADOSZ elnöke végre aláírta az ATOMIX-es dolgozók Kollektív Szerződését.

Ebben természetesen nagy szerepe volt a PA Rt. vezérigazgatójának is. Köszönet érte.
Másoknak talán nem olyan nagy esemény, mint nekünk ATOMIX-eseknek, mert higgyétek el olyan is van közöttünk, aki több, mint 10 évet várt erre a nem mindennapi eseményre.
Nézzük, mit is jelent ez számunkra.
Összefoglalóan azt is mondhatnánk, hogy emberszámba vesznek bennünket. Munkát végző, értéket előállító, lélekkel és jósággal útjukra bocsátott emberek csoportját jelenti.

Az utóbbi időkre több száz főre duzzasztott létszám, a mindenhol jelenlévő megkülönböztetés miatt inkább problémát, fejfájást okozott a közvetlen PA Rt.-os vezetőknek, a PA Rt-os kollégáknak és a menedzsmentnek is. Szeretném megjegyezni, ezekből aztán sok vita, gond keletkezett, hiszen, ha a külsős a magánjellegű gondjait szerette volna intézni, vagy egyszerűen csak a munkáját akarta végezni a következő kitételekkel találkozhatott:
- a külsősnek külön nyomtatványt kell kitöltenie,
- az adatlapon meg kell jelölnie, hogy „külsős”
- csak „főnökének külön engedélyével”
- a külsős a meghirdetett munkakörökre nem pályázhat, stb.
Minden túlzás nélkül bátran kijelenthetjük, hogy a külsőst a következő jogok illetik meg a PA Rt.-ossal szemben: ez sem, az sem, meg amaz sem!

Hát így éltünk sok-sok évig csendben, halkan, a jogfosztott ember sorstalanságával. Sokan vagyunk családosok, fiatalok és idősek egyaránt. Mindenkit más és más probléma foglalkoztat. A korkülönbség ellenére, - ha egy idős és egy fiatalokból összeállított vegyes kórus hasonlatával szabad kifejezni a hatást – ez a kollektíva (stílusosan szólva ez a kórus) nem kánonban, nem egymás mellett elénekelve szeretné elérni a kívánt hatást, hanem ezen munkavállalói csoport összehangoltan, egy szívvel és egy lélekkel szólaltatják meg kérdéseik és kéréseik szólamát. De mindhiába, a szomorú lélek szomorú szonátáját nem mindenki hallja meg, csak azok, akiknek ismerősek a szavak, a dallamok. Megértik, és azonosulni képesek az üzenettel. Ebben az esetben az üzenetek, a kérdések így hangzanak: hogyan tovább?, mi lesz velem?, mi lesz holnap?.
Hiszen tudjuk jól, a mai politikai, gazdasági helyzetben bárkit, bármikor elbocsáthatnak. A következő nap már be sem kell menni dolgozni. Hiszen semmi, senki (a szerk: a kölcsönzöttekre külön törvényi szabályozás vonatkozik!) nem védi meg az én érdekeimet mások érdekeivel szemben.

Szörnyű dolog belegondolni, hogy ma még vagyok egy név, egy kód egy feladattal, de a munkám elvesztése folytán a nevem az adatbázisból kikerül, velem a jövőben a főnökeim nem számolnak, elfelejtenek, nem leszek semmi és senki, a feladatot más kapja meg.
De mivel az ember a hitével, a dédelgetett reményével tud csak élni és túlélni szinte gyakran emberfeletti helyzeteket, mi is, mellőzöttek, megkülönböztetettek ezt tettük, hittünk kimondva és kimondatlanul is.
Úgy tűnt bizakodásunk nem alaptalan, hiszen a PADOSZ kollektívája szolidaritást vállalt problémáinkkal és nyíltan felvállalta azokat.
Nem volt kis teljesítmény.
Valóban nem az. Sok évi harc, reménytelen küzdelem. Vesztett csata. Vesztett ügy. De talán mégsem?
A másokért való tenni akarás, a jócselekedet ügye nem veszett ki a kedves PADOSZ-os kollegáinkban, mindannyiunk barátaiban, mert nem adták fel. Együtt hittünk és erősítettük egymást. A bizalmunkra rászolgáltak, mellyel megajándékoztuk az érdekképviseleti vezetőket a tisztségviselő választások alkalmával, ezzel mintegy megelőlegezve a bizalmat. A bizalom, mint tudjuk jól, kényes természetű jószág. Fénye megkopik, ha egy porszembe botlik, és többé már nincs az az égi mester ki az ember szívébe újra csodát lehel.
Sikerült bizalmunknak megfelelniük, és ezzel egy hőn óhajtott dolog megszületésén bábáskodniuk.
A dicsőség, a tisztelet, a köszönet illet Titeket! Név szerint a következőket:
Dr. Kiss Mihály PADOSZ elnök, Bocsor István, Weisz Mátyás elnökhelyettesek, Szigeti József (volt) elnökhelyettes, Herman Zoltánné ATOMIX főbizalmi, Pfujd Lászlóné ATOMIX főbizalmihelyettes, Pollákné Kardos Ilona ATOMIX bizalmi és sokan másokat, akik a háttérben végezték odaadó munkájukat.

Csodálatos, példaértékű csapatmunka, mely emberségből az emberségért született.
Igazán nemes ügy. Így tovább! Jó egészséget, sok sikert, kitartást.

Köszönettel:
az ATOMIX-es dolgozók

A PADOSZ vezetői és tisztségviselői nevében köszönöm a jókívánságokat. Természetesen jól esnek szavaitok, de MI semmi mást nem tettünk, mint ami a hitünkből fakad, és ami a feladatunk. Remélem ez az esemény egyre többetekkel elhiteti, hogy a szakszervezet TI vagytok. Abból lesz eredmény, amit TI akartok, és tesztek is érte. Felemelő érzés egy ilyen CSAPATOT vezetni.

Dr. Kiss Mihály
Elnök

Hozzászólás írása:

• Kérjük jelentkezzen be!