2008. augusztus 5.

A Paksi Atomerőmű Rt. Tájékoztató és Látogató Központja előtt dr. Kocsis István PA Rt. vezérigazgató és dr. Keviczky László, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke december 2-án hozzátartozók, tudóstársak, egykori tanítványok és a sajtó képviselőinek jelenlétében, ünnepélyes keretek közt felavatták Marx György professzor bronz mellszobrát.

Avatóbeszédében dr. Kocsis István emlékeztetett - többek között - Marx György egykori javaslatára, melyet az erőmű előtt egy szoborkert létrehozására tett. Az elképzelés megvalósult, és az idelátogatókat a magyar tudomány kiemelkedő alakjainak - szintén Farkas Pál paksi szobrászművész által készített - portrészobrai fogadják. „A Paksi disputa szoborcsoport díszkútjának káváján egy kitüntetett dátum található, 1942. december 2, az emberiség második tűzgyújtásának napja. A Fermi-máglya chicagói indításának napja. Egy évvel ezelőtt éppen a nukleáris ipar e születésnapját ünnepeltük, mikor megérkezett a hír, eltávozott közülünk a marslakók legendájának feldolgozója, a magyar fizikatudomány kiválósága, a nukleáris ismeretterjesztés apostola, Marx György akadémikus.

…Marx György évtizedeken át küzdött Paks ügyéért. Sűrűn láttuk már az építkezés idején is. Nyilatkozott és érvelt az erőmű szükségességéért. Szava az akkori állami vezetőkhöz is elért. Az üzembe helyezést követően évente többször ellátogatott hozzánk, többnyire diákjaival, vagy a marslakók valamelyik rokonával. Mert megszállottan kereste és megtalálta a kapcsolatot az akkor még élő Wigner Jenővel és Teller Edével, illetve a többiek leszármazottaival. Örülünk, hogy segíthettünk a tudománytörténeti emlékeket összegyűjtő munkáinak kiadásában…”
A Magyar Tudományos Akadémia alelnöke Marx György szellemiségére utalva szólt az atomerőműves kollektíva felelősségéről, a kiemelkedő szellemi környezet megtartásának fontosságáról. „- Marx György a világfizika professzora volt… Alkalmam volt előadásait hallgatni. Csillogó, érdekes témákról adott elő, csillogó szemmel, lebilincselően. Nekünk mindig egy csodálatos mesének tűnt, pedig nem mese volt, a természettudomány ismert adatait, törvényeit használta…” Dr. Keviczky László ismertette az elhunyt akadémikustárs munkásságát, hosszan sorolta tudományos elismeréseit, kitüntetéseit. Beszédét a következő gondolattal fejezte be: Marx György - bár lehetősége lett volna külföldön dolgozni, tanítani, kutatni - hazájához, munkatársaihoz és tanítványaihoz hű maradt. Különleges marslakó volt; magyar marslakó.

A szobrot szemlélők között általános a vélemény; igen, ilyen volt… Jól sikerült alkotás… Sok a közelebbi, távolabbi ismerős. Mellettem egy fiatalember, emlékszem, néhány éve Pakson, a radonról tartott előadást, kollégájával közösen. Marx professzor akkor úgy mutatta be őket, hogy „tanítványaim”. Rákérdezek, bemutatkozunk. Lázár István, matematika-fizika szakos tanár. - Igen, 2000 októbere lehetett - emlékezik, az ötödik nukleáris szimpózium. A professzor úr Filozofikus jövőkép címmel tartott előadást.
- Mikor, hol, milyen körülmények között ismerte meg személyesen Marx Györgyöt?
- 1994-ben ismertem meg a professzor urat. A negyedéves magfizika előadásokat tartotta az ELTE TTK-n a fizika tanár szakos hallgatóknak, köztük nekem is. Emlékszem, nem kis várakozással tekintettem az órákra, hiszen felkészítettek, hogy nem egy megszokott egyetemi előadásban lesz részem.
S valóban, órái alatt értettem meg, hogy egy természettudományt tanító tanárnak milyen nagy felelőssége és nemes elhivatottsága van, hogy a tanítás nem csak száraz - néha használhatatlan - tényanyagok közlése lehet, hanem színes, életünket és környezetünket megismertető izgalmas, elgondolkoztató kalandozás is. Bár a magfizika látszatra nem az a területe a természettudománynak, amely napjainkat minduntalan befolyásolja, meghatározza, ám az előadások közben, ha csak pillanatokra is, de elkezdtem azzal a komplexitással tekinteni a világunkra, amellyel ő folyamatosan szemlélte és tevékenyen alakította is. Ennek eredménye lett az elhatározásom, hogy mégis tanár leszek, amit egészen addig nem gondoltam volna. A magfizikát választottam diplomamunkám témájául is, Marx professzor úr pedig vállalta, hogy a témavezetőm lesz.
- Hány évig volt tanára, milyen témát hallgatott tőle legszívesebben és miért?
- Az egyetemen 1 évig tanított engem. Azonban ötödévesként a diplomám, s aztán a PhD dolgozatom elkészítését is ő felügyelte, így egészen 2002-ig közvetlenül is a tanáromnak tekinthettem. Legszívesebben talán a csillagászatról, radioaktivitásról, az élet kialakulásáról hallgattam. Az aktuális eseményekre, újságok napi témáira való reagálása nem csak megfoghatóbbá tette a tudományt és annak fontosságát számomra, hanem különösen motivált egy-egy téma alaposabb megértésére is.
- Mint tanárt, tudóst és mint embert hogyan jellemezné?
- Páratlanul sokoldalú volt, amit érdeklődésének, nyitottságának, nem szunnyadó kíváncsiságának tulajdonítok. Ami felkeltette az érdeklődését, azzal részletesen is foglalkozott, rengeteget olvasott, beszélgetetett, fáradságot nem kímélve volt naprakész a tudomány számos területén. Ráadásul úgy tűnt, hogy számára ez nem is fáradság, hanem bizonyosan személyiségéből fakadt, minél jobban akarta érteni a körülötte lévő világot, annak összefüggéseit.
Tanárként mindezt vissza tudta adni. Órái mindig új dimenziókat nyitottak, felvetett kérdései, gondolatai további megfontolást igényeltek, és nem hagytak nyugodni. Mindezt egyszerűen és közérthetően tette, példákkal, következményekkel szemléltetve, rendszerbe helyezve, egészen távolinak tűnő, de mégis közvetlen összefüggések hálójában. Nagyon finom érzéke volt a folyamatok irányának megérzésére, ez pedig csak a kivételesen jó tudósok tulajdonsága. Előre látott trendeket, hogy miből lesz fontos kérdés, és megoldható probléma, mi vár mielőbbi tisztázásra stb. A munkában, tudományban szigorú volt. Önmagához csakúgy, mint tanítványaihoz, nem adott ki a kezéből soha olyan munkát, ami nem volt legjobb tudása szerint lelkiismeretesen elkészítve, hallgatóitól sem fogadta el a felszínesen kimunkált, hiányos dolgozatot, választ. Ha kellett, harmadszor is viszszadobott egy-egy megírt fejezetet.
Tudósként méltán volt világhírű, nemzetközi konferenciák közkedvelt előadója. Szinte kimeríthetetlennek tűnő energiáját az emberiség fejlődésének érdekében, a boldogabb jövőért állította csatasorba.

Takács I. Antal
(Forrás: "forró drót" újság 9. évf. 12.sz.)

Hozzászólás írása:

• Kérjük jelentkezzen be!