2008. augusztus 5.

Az emberi értékek, a művelődés iránti érdeklődés átadása során a családi nevelés mellett rendkívül fontos az iskolai oktatás, a tanító-nevelői gyakorlat. A felelősségteljes feladatot a diákokat oktató tanárok vállalják, mely segíthet a helyes és igaz utat megtalálni sok-sok gyermek és felnőtt életében.

A tanári pálya hosszú távra tekint, az oktató évek eltelte után tapasztalhatja meg munkája gyümölcsét, láthatja azt, nem hiába volt türelmes és kitartó, mert lám, a kisdiákból teljes ember, igazi személyiség lett, aki hordozza azokat az értékeket és tudást, melyeket a közelmúlt, napjaink felfedezése mellett évszázadok során szerzett meg, halmozott fel az emberiség. A tanárok, tanítók, oktatók munkáját köszönjük meg június 5-én a pedagógus napon.
Pakson az Energetikai Szakközépiskola 1986 óta fogadja a diákokat. Az ESZI a Paksi Atomerőmű támogatásával jött létre, elsősorban a szakember utánpótlás biztosítása érdekében a szükséges technikai, környezeti háttér megteremtése mellett. Pedagógusnap alkalmából kerestük fel az iskola könyvtárának vezetőjét és informatika tanárát, akik tapasztalataikról, diákokhoz és a szakmához fűződő kapcsolatukról beszélnek.
nnn
Bálint Józsefné Éva az iskola könyvtárának vezetése mellett könyvtárismeretet tanít az ESZI diákjainak.
– Legfőbb célunk az, hogy a fiatalokat megtanítsuk olvasóvá válni, megismertetni őket a könyvek által adott kultúrával, összehangolni a könyv és az informatika világát, hiszen a kettő közti harmónia megtalálható. Sok fiatal úgy kerül ide, hogy nem szeret olvasni, igyekszik könnyebb megoldást választani ismereteinek bővítésére. Ez jelent kihívást. Megmutatni és megértetni, hogy az olvasás nyújtotta világ szebb, mint a készen kapott anyag, emellett a saját munkáját adhatja mellé. Szerencsére rendelkezünk olyan készlettel, ami elegendő forrást és irodalmi hátteret nyújt az iskolában folyó oktatáshoz. Én könyvtáros vagyok az intézményben, csak bizonyos tanórák könyvtárhoz kapcsolódó tananyagainál veszek részt az oktatásban. Már az első évfolyamban megkezdődik a könyvtári óra, a képzés vizsgával zárul, ami alapvetően írásbeli beszámolóból és szituációs gyakorlatból áll.
– Hogyan került a szakközépiskola kötelékébe?
– Az ESZI egyik alapító tagja vagyok. Az akkori igazgató kért fel, hogy csatlakozzam a kollégákhoz, amit nagyon nagy megtiszteltetésnek vettem. Nem vagyok tanár, úgy gondolom a munkám is inkább foglalkozás a diákokkal, nem szorosan vett pedagógiai tevékenység. Ennek ellenére örülök, hogy az itt oktató tanárok az iskolai értekezleteken is és minden téren, kollégának tekintenek, szoros munkakapcsolat és baráti viszony alakult ki közöttünk. Kikérik a véleményemet, az oktatás során figyelembe veszik az általam és a könyvtár által nyújtott hátteret. Pályám kezdetén könyvesboltban tevékenykedtem, nem is gondoltam arra, hogy egyszer egy középiskola könyvtárosa leszek.
– Pakson élt korábban is?
– Cecén születtem, később költöztem a városba. Könyvesbolti eladó, majd vezető lettem. Az Országos Széchenyi Könyvtár képzésének keretében végeztem el a könyvtáros szakot. Majd hét évvel ezelőtt a szekszárdi Illyés Gyula Főiskolán a szakoktatói képesítést szereztem meg. Úgy kerültem kapcsolatba a szakközépiskolával, hogy a könyvesboltban tankönyvrendelések is a tevékenységi körünkbe tartoztak. Az iskola alapításakor a szükséges könyvállomány beszerzésével bízott meg az ESZI vezetése és ekkor kértek fel, hogy legyek az új intézmény könyvtárosa. Nagy dilemmába kerültem, három hétig tartottam a táskámban a felmondólevelemet, hiszen egy iskola teljesen más kritériumokat kíván meg, mint egy könyvesbolt: Ott inkább pénz centrikusnak kell lenni, most pedig előtérbe kerültek a pedagógiai és pszichológiai ismeretek. Nem bántam meg a döntésemet egyetlen pillanatra sem, örülök, hogy a jelenlegi munkám során kiszolgálhatom mind a tanárok, mind a diákok igényeit oly módon, hogy egyfelől támogatást nyújthatok az órák anyagához, másfelől megmutathatom a tájékozódási pontokat a katalógusok és forrásanyagok között, széles helyismeretet adva.
– Az évek alatt melyek voltak azok a jellegzetes problémák, melyek előtérbe kerülhettek a diákokkal kapcsolatban?
– Elsősorban a kommunikációs készségek terén merültek fel gondok, sajnos ez a tendencia az én meglátásom szerint az évek során romlott. Az önálló, saját vélemény megformálása okoz nehézségeket, melyhez nincs háttéranyag a tankönyvi jegyzetek között. A saját élmény és saját gondolatok kifejezése kicsit nehézségekbe ütközhet, de éppen ez a mi feladatunk, hogy segítsünk önálló, egyéni fiatal emberekké, személyiségekké válniuk az iskolai tanulmányok során. A türelem elengedhetetlen ezen a pályán. Alkalmanként, ha nem kellő odafigyelést tapasztalok, finoman rászólok, de inkább közösen oldjuk meg a feladatot, együtt dolgozunk. Célravezetőbb módszer, mint a szankcionálás. Érdekes, egyébként, hogy másképp viselkednek a könyvtár falain belül, mint máshol, meg tudják adni a kellő tiszteletet az itt dolgozóknak és magának a könyvtárnak is.
Nagyon szeretek itt tevékenykedni, imádom a papír illatát is. A könyveken keresztül közel kerülhetünk azokhoz a gondolatokhoz, érzésekhez, melyeket annak írója élt át, az emberekhez való viszonyunk és kapcsolatunk formálódik általa.
– Oktatói tapasztalatait tudta-e alkalmazni családi körben, saját gyerekei esetében?
– Két felnőtt fiam van, a nagyobbik, Szabolcs igazi könyvmoly volt mindig, ezen a téren nem akadtak vele problémák. Pécsen végzett jogászként. Tamás, akinek végzettsége informatikus, nagyon nem szeretett olvasni. Csak arra kellett őt rávezetnem, hogy saját fantáziájával jobban megélheti a történeteket, a regények színesebbek és érdekesebbek lehetnek az előre megrajzolt képeknél.
nnn
Tormáné Győrfi Éva informatikát tanít és szintén az alapítástól tagja a tanári karnak. Pályáját végzettsége szerint, matematika-fizika szakosként kezdte Kazincbarcikán.
– Hogyan szerzett tudomást az iskola alapításáról, hiszen a két város messze van egymástól…
– A főiskolán, ahol tanítottam már végeztem akkoriban számítástechnikai gyakorlatokat, és második – számítástechnika tanári - diplomámat szereztem éppen, amikor az újságban megjelent álláshirdetés azért keltette fel a figyelmemet, mert számítástechnika szakvezetőt kerestek önálló tantervi elképzelésekkel, tervekkel. Ez nagyon izgalmasnak ígérkezett számomra, mert akkoriban nagyon elavult informatikai tantervekkel rendelkezett az oktatási rendszer. A tanterv megnyerte a vezetőség tetszését és állásajánlattal fejezték ki elismerésüket. Fantasztikus érzés volt az a szabadság, melyet a tanterv-készítés és csiszolás, illetve megvalósítás adott. Ez lehetővé tette olyan sikeres, jól képzett osztályok kikerülését az ESZI-ből, melyek hírét vitték az iskolának. Büszkén mondhatom, hogy diákjaink sorozatban az első helyezést érték el az országos versenyeken is. Számos iskola egészben, vagy részben átvette tőlünk ezt a tantervet és sokan nem tudják, de innen, tőlünk indult pl. az írásbeli érettséginek minden nyűge és velejárója a számítástechnika területén. Emellett itt rendkívül jó háttér és eszközállomány állt rendelkezésre és a felszereltség mellett az atomerőműből jöttek tapasztalt szakemberek előadóként, ez is nagyon sokat számított.
– A tanterv összeállításában kapott szabadság milyen eredményeket hozott?
– Mindamellett, hogy a sikeres tanterv elismert lett az egész országban, felkértek arra is, hogy vegyek részt az akkori – kilencvenes évek elejéről van szó – felsőoktatási felvételi vizsgaszempontok, valamint a témakörök és feladatok öszszeállításában. Emellett tagja voltam a Neumann János Számítógép Tudományi Társaság Közoktatási Szakosztály elnökségének, ahol a számítástechnika oktatásával kapcsolatos országos szintű kérdések és döntés előkészítések voltak terítéken. Ez sokat jelentett számomra és örülök, hogy munkámmal hozzájárulhattam az oktatás fejlesztéséhez. A NAT és a kerettanterv bevezetésével, 2002 után már nem nyílt lehetőség helyileg az iskolában a saját újítások továbbvitelére, kevesebb módunk volt az önálló ötletek megvalósítására, ezért sokat boszszankodtam egy ideig, de rájöttem, a mérgelődés, az állandó elégedetlenség csak öreggé teszi az embert. Így átadtam a szak vezetését fiatalabb kollégámnak, én pedig informatika tanárként végzem tovább a munkámat. Örömmel, mert szeretek tanítani.
– Paksot, mint várost könnyen megszerette?
– Igen. Ismerősként jöttünk ide egyébként is, hiszen rokoni szálak is fűztek a településhez. Nyaranta utaztunk látogatóba hozzájuk, már a kezdetektől megszerettük a várost, a környéket. Kicsit olyan volt, mintha Pakson mindig nyár lenne. Szüleim, sőt testvérem is ide költözött családjával később, így még könnyebb dolgunk volt. Gyermekeim már valószínű nem itt fognak élni. A fiam, Béla Szegeden egyetemista, a lányom, Zita Budapesten az ELTE hallgatója, őket már nem varázsolta el úgy az itteni élet.
– Szigorú rendet tart az órákon?
– Mivel az informatika elsősorban gyakorlati tantárgy, igyekszem maximálisan kihasználni az adott időkeretet. Ezért néha a diákok kicsit talán úgy érzik, nagy követelményeket támasztok velük szemben, de változatos, izgalmas feladatokkal, olykor egy kis humorral elfeledtethetem a tempót és oldhatom a hangulatot. Kiegyensúlyozott órákat igyekszem tartani. Persze elsősorban szakos osztályokban tanítok, szerencsére az itt tanuló diákok fokozott érdeklődést tanúsítanak a tárgy iránt. Egyrészt az utóbbi években úgymond divatszakká vált a számítástechnika - életünket átszövi az informatika világa -, másrészt az iskola kiemelt színvonalú képzése miatt olyan helyzet alakult ki, hogy négy-ötszörös túljelentkezés mellett jó képességű fiatalok közül válogathatunk. Nagyon jó kapcsolat alakult ki a fiatalok és tanárok között, büszke vagyok arra, hogy öregdiá-
kok rendszeresen keresnek fel és együtt „nosztalgiázunk”, felelevenítjük az érdekesebb eseményeket, együtt átélt órákat, rendezvényeket, olykor diákcsínyeket.
– Az iskolában a munkavállalók szakszervezeti tagsága 60%-os, a PADOSZ tagjai. Ön is a „többséghez” tartozik??
– Érdekvédelmi tag voltam munkavállalásom kezdete óta, de egyszer történt egy érdekes fordulat tagságom történetében, a kollégák viccelődtek is, mondván mennyire jellemző a természetemre az eset. Mikor bevezették azt a rendszert, hogy már nem én, személy szerint fizetem be a tagdíjat, hanem a munkaadó vonja le a béremből, nagyon nem tetszett. Miért nem az én személyes döntésem alapján támogatom a szervezetet? A régi, bevált módszer alkalmazásához való viszszatérés bonyolult papírmunkát és utánajárást igényelt volna. Egy ideig maradt ez az állapot, de mikor szervezeti változások történtek és alapítványi iskola lettünk, súlya lett a szakszervezeti véleménynek és összetartásnak. Ekkor nem volt kérdés, hogy újra tag legyek-e.
nnn
Pakson, az Energetikai Szakközépiskola egy most alapított, neves díj átadásával tiszteleg a felelősségteljes hivatást végzők előtt. Az iskola egy rendezvény, a pedagógusnapi köszöntő keretében, ünnepélyes keretek között adta át az Aranygyűrű elismerést Tormáné Győrfi Évának, illetve Bálint Józsefné Évának, megköszönve a sok odaadást és szeretetet, melyet a diákoknak nyújtottak. A kitüntetettektől azt kérdeztem, hogy mit jelent számukra ez a rangos elismerés?
Tormáné Győrfi Éva: – Sokat. Nagyon mélyen érintett és nagyon megtisztelve érzem magam. Büszke vagyok rá, főleg azért, mert a kollégák ajánlása alapján döntöttek a díjról. Meghatott vagyok, kell egy kis idő, amíg igazán el tudom mondani, mit is érzek. Teljes szívemből köszönöm!
Bálint Józsefné Éva: – Nagyon nagy örömöt jelent, különösen az, hogy a kollégák véleménye alapján lettem kiválasztva. Ez számomra egyfajta visszaigazolása annak, hogy eredményes a munkám és emellett nagyon jó a kapcsolatom a tanári kar minden tagjával. Úgy érzem, egy kitartó munkával eltöltött életutat összegez. Nagyon köszönöm a megtiszteltetést!

-Lóczy-
(Forrás: "forró drót" újság 11. évf. 6.sz.)

Hozzászólás írása:

• Kérjük jelentkezzen be!