2008. október 28.

A tartalomból: Sajátos jelenség,
avagy "mindent bele” a munkavédelmi képviselő választás sikerességéért! -
Tallóztuk …A csapatért él a vezető. -
Karácsony Szilárd: MUNKAKÖNYV 3.rész. -
Évfordulók, jubileumi emlékek ...

XII. évfolyam, 8. szám 2008. októberi szám

Sajátos jelenség,
avagy "mindent bele” a munkavédelmi képviselő választás sikerességéért

Az idei év ősze is a választások feladataival kezdődött, és fog eltelni. A PADOSZ érdekkörében Üzemi Tanács tagokat, és munkavédelmi képviselőket kell választaniuk több cégnél a munkavállalóknak. Természetesen ide kell sorolni a VDSZSZ kongresszusát is, bár ott a tisztújításon a tagság nem közvetlenül, hanem képviselői - küldöttei - útján szavaz.
A helyi választásoknak a PADOSZ mindig is nagy jelentőséget tulajdonított, hiszen tagjai bizonyíthatták azt, hogy alkalmasak a szűken értelmezett "tanult szakmájukon” felül másra is. Alapvetően azt bizonyítják, hogy tudnak közösségükért dolgozni. Pénz és egyéb javadalmazás helyett önzetlenül segíteni egyént, szervezetet, figyelmet és energiát fordítanak másra és másokra, felismerik és tudják azt, hogy nem csak a pénz hatalma létezik, hanem a közösségnek is van értéke, ereje.
Van, aki tudatosan cselekszik így, van, aki ösztönösen éli meg a közösség e dolgait , van aki otthonról hozta ezt a neveltetést. Az utóbbira szoktuk azt mondani, az egyén így szocializálódott. De bármilyen indíttatásból is határoz úgy az egyén, a munkavállalókat képviselni nagyon nemes, tiszta, őszinte, és felelősségteljes feladat.
A választások kapcsán sokféle esettel találkozunk, mind a munkavállalók, mind a munkáltatók kapcsán. A munkáltatók megtanulták, hogy a fent említett munkavállalói képviselőket milyen szabályok, és törvényszerűségek mentén lehet, és kell választani.
Engedje meg a kedves Olvasó, hogy most csak azzal "gyöngyszemmel” foglalkozzam, melyet egy tevékenységét döntően az Atomerőmű területén végző cégnél tapasztalunk.
Történik, hogy a magukat "munkáltatóknak” gondoló munkahelyi vezetők - nem biztos, hogy önálló ötlettől vezérelve - munkavédelmi képviselő jelöltek számára aláírásokat gyűjtetnek, hogy felkerülhessen a szavazó lapra a jelöltjük.
A munkavállalók - elmondásuk szerint nem túl mély meggyőződéssel - aláírják az elfogadó nyilatkozatot. Azt gondolom, három dolog lehet az, amiért ezt teszik - szerintem nagyon helyesen - együttműködést mutatva a nem spontán gyűjtők és megbízóik számára:
Az első, hogy a javasolt személy egyébként alkalmas közössége képviseletére, csak nem választotta ki a közössége még erre a feladatra, vagy nem PADOSZ tag.
A második, hogy nem tudja a megvezetett aláíró, hogy mi történik körülötte, még nem lát át a szitán (ki a megbízó, ki a stróman, ki az áldozat).
A harmadik, és szerintem ez a legvalószínűbb magyarázata az aláírásoknak, hogy kerülik a munkavállalók a nyílt konfliktusokat "vezetőikkel”szemben.
Hogyan is gondolkodnak kollégáink, a támogató listát aláírók:
"Ideküldi a főnők, hogy írjam alá. Ha aláírom, azt gondolhatják, hogy egyetértek, nem rúgnak ki, kapok béremelést, esetleg még prémiumot is, jutalmat. A főnököm nem piszkál, nem helyez át, nem én kapom a macerás munkákat.”
Sorolhatnám tovább is a gondolatokat, csak akkor nem jut hely a következtetésekre. Amellett, hogy örömöt okoz, hogy a munkáltató számára is fontos a választás sikeressége, elég vegyes érzéseket keltett a hír bennem. A törvényhozás a munkavédelmi képviselő intézményt a munkavállalók képviseletére alkotta meg, mintegy enyhítve a munkavállalók alárendeltségét a munkáltatókkal szemben.
Mi is történhet a fenti példa alapján ennél a cégnél?
Valaki igen erős szereptévesztésben van, vagy rossz forgatókönyvet lapozgat. Azt nem is szeretném gondolni, hogy el akarják foglalni a munkavállalói érdekképviseleteket. Egyik sem jó, de van egy általános orvosság mindre: El kell menni, szavazni,- és mivel a szavazás titkos - a számára igazán elfogadható, megbízható jelöltre kell a voksot leadni. Ezt a magatartást úgy hívják, hogy: civil kurázsi.
Éljen minél több kollégánk ezzel az eszközzel, egyben segítve maga, és közössége előbbre jutását!
Ha még valakinek nem ugrott volna be, hogy a példában említett esetet honnan vettem, kérdezze meg ATOMIX-os kollégáját, segíteni fog a megfejtésben.
Lőrincz László

Tallóztuk … 2008.08.18, Forrás: HR Portal
A csapatért él a vezető

Egy csapat irányításához nem elég csupán a szakmai tudás, hiszen a jó vezető legfontosabb ismérve, hogy tud bánni az embereivel, megérti, ösztönzi, sőt ha szükséges, akár meg is feddi őket. Fontos, hogy célokban gondolkodjon, mindig előre tervezve, s hogy ezt a jövőképet át is tudja adni a többieknek, hogy ne negatív stressznek és kényszernek éljék meg a célokat, hanem egy közös, sikeres jövő zálogaként.
A jó vezető a csapata élén halad, de közben arra is vigyáz, hogy senki ne maradjon le. Munkatársaitól nem kell kérnie, hogy kövessék őt, de eléri, hogy vele együtt akarjanak célokat elérni. A vezetőnek és a csapatnak közös céljai kell, hogy legyenek. Ahogy egy vállalatnak sok szempontból a sales, úgy egy csoportnak a vezető a motorja. Elvégre vezető nélkül csapat sincs.
Törődés, motiváció, megtartás - nem a HR feladatai inkább ezek?
Noha alapigazság, hogy minden ember megkaphatja a vezetői státuszt, mégsem mindenkiből válhat jó vezető. Ez a készség is fejleszthető, és a hibák kijavíthatók, de nem mindenki képes rá; ugyanúgy, ahogy nem mindenki tudja átvinni a kétméteres lécet, vagy kiénekelni a legmagasabb hangokat. Ez is egy hivatás, melynek legfontosabb értéktényezője az ember.
Kulcsszerepe van a menedzsernek a "HR-es" feladatkörben. Minden itt kezdődik, ahogy egy jó tésztához is első sorban kiváló minőségű liszt és tojás kell, úgy egy kiemelkedő csapatteljesítmény "alapanyagát" ebben a konyhában maga az ember adja. Ha a humán erőforrás menedzsment témában nem érzi magát otthon a vezető, vehet igénybe segítséget: megfelelő tanácsadó bevonásával egy kompetens, mind emberileg, mind szakmailag kiemelkedő csapatot tud összeállítani, akik megalapozhatják a sikert. A vezető alapfeladata - talán banálisnak tűnik - mégis a törődés. Az, hogy nem hagyja embereit magára, foglalkozik velük és segít nekik. A vezetőnek sikerre kell vinnie beosztottait. A beosztott sikere a vezető sikere is egyben. Persze a bukással sincsen ez másként.
Törődés, motiváció
Egy igazán jó vezetőnek tudnia kell motiválni. Persze ehhez ismernie kell azokat a motivációs tényezőket, melyek beosztottait mozgatják. Nem feltétlenül igaz, hogy egy jó sales-t csak pénzzel lehet motiválni. Néha egy jó szó többet ér, és ettől fognak az eredmények égi magaslatokba törni. Ha jobban belegondolunk, alapvetően a munkatársi motiváció és a csoport eredményessége egyenesen arányosak egymással.
Egy vezetőnek mindig törődnie kell azokkal, akiket irányít. Mert igaz az állítás, hogy vezető nélkül nincs csapat, de ez fordítva is így van, a vezető sem létezik a csapata nélkül. Ezt fontos belátni, és e szerint kell foglalkozni az emberekkel. Lényeges tulajdonság az emberismeret, az empátiakészség. Tudni kell bánni az emberekkel, megközelíthetővé kell válni, ugyanakkor megtartani a tiszteletet és hitelességet. Ez csak akkor lehetséges, ha az embereink bíznak bennünk, mint emberben és mint vezetőben, döntéshozóban egyaránt. Egy vezető attól válik egy csapat irányítójává, hogy meri vállalni a nagyobb felelősséget és elkötelezett, példát mutat, úgy munkájában, mint jellemében. Hibáznia természetesen szabad, de ezt be is tudja ismerni. Az emberi tulajdonságok azok, melyektől közel kerül alkalmazottjaihoz.
A vezető mindig hatással van másokra. Befolyásolja hangulatukat, teljesítményüket. Nem mindegy, hogy ezt hogyan teszi. Nem előírásokkal és utasításokkal irányít, hanem világos, - ha nehezen is, de elérhető - célokkal, tervekkel. Az emberek akkor tudnak jól és hatékonyan dolgozni, ha látják maguk előtt az elérendő célokat, tisztában vannak a feléjük támasztott elvárásokkal. Ezeknek mindig kihívást jelentő, de elérhető céloknak kell lenniük, hogy ne veszítsék el motiváltságukat. Jellemző, hogy egy vezető túl magas elvárásokat támaszt a csapattal szemben. Ez bennük állandó feszültséghez és szorongáshoz vezet, és negatívan befolyásolja a munkát. Fontos, hogy célokban gondolkodjunk, előre tervezzünk. Ennél is fontosabb, hogy ezt a jövőképet át tudjuk adni a többieknek, hogy ne negatív stressznek és kényszernek éljék meg a célokat, hanem egy közös, sikeres jövő zálogaként. Ezért nem csak tervszámokban kell gondolkodnunk, hanem az emberek sikereiben, mert minden vezetőt csapata eredményessége jellemez.

Sztancsek Mónika, Modori Adrienn

Karácsony Szilárd: MUNKAKÖNYV (folytatásokban)
/3/

Te, mint munkaerő-tulajdonos, akkor fogsz megélni, ha sikerül értékesítened, azaz elcserélned a tulajdonodat, méghozzá jól! Ahhoz, hogy megértsük, ez miért olyan nehéz, meg kell ismernünk a munkaerőpiac többi szereplőjét.
Itt van mindjárt elsőként az ÁLLAM, amely meghatározza többek között a munkaerő bérbeadásának szabályait. Ezek a szabályok mindannyiunkra egyformán érvényesek. Az állam a rend és az esélyegyenlőség kedvéért általános szabályokat, törvényeket alkot, amelyektől önmagukban nem várhatjuk el a boldogulásunkat. Ez így helyes, hiszen ha nem így lenne, akkor mindenki megkövetelhetné, hogy például a Munka Törvénykönyvét, és a munka világát meghatározó egyéb (közalkalmazotti, köztisztviselői törvények stb.) törvényeket az ő személyes igényei szerint alkossák meg. Ezt azért mégsem várhatjuk el.
Az állam szerepe nemcsak a törvénykezésre és annak betartására, betartatására korlátozódik, hanem az állam a legnagyobb munkáltatóként is jelen van a munkaerőpiacon, az önkormányzatokkal együtt. Ez a tény csak tovább növeli a súlyát.
A munkaerő-piac másik főszereplői a cégek. A piacgazdaságban ezek a CÉGEK, vállalatok, vállalkozások azok, amelyekkel általában — az állam által megszabott keretek között — a munkaerőnk bérbeadásáról szerződni szoktunk. Hívhatjuk őket munkáltatóknak is, csak a "cég” elnevezés rövidebb.
Végre elérkeztünk a szerződéskötéshez. De mielőtt a munkaerő bérbeadásának körülményeit boncolgatnánk, vegyünk egy ártatlanabb példát.
Gyakori és ismerős helyzet, amikor valaki használt autó vásárlására adja a fejét. Ez egy tipikus csere, méghozzá olyan, amelyet — akárcsak a munkaszerződést — írásba kell foglalni. Nos, az emberek többsége nem ért olyan szinten az autókhoz, hogy a vásárlás során szakmailag egyenrangú legyen a használt autókat árusítókkal. Feltételezem, hogy az eladó a saját maga által használt gépkocsi dolgában szakértő, vagy ha nem az, ő is megbíz valakit, aki nála jobban ért az eladáshoz. Tehát akár vevő, akár eladó valaki, nem egyedül vág bele a kalandba, hanem vagy a családból, vagy az ismerősei közül kér fel valakit, hogy segítsen. Az alaposabbak szakembert bíznak meg a feladattal. Tudom, még ekkor is fennáll a tévedés lehetősége, vagy gondos előkészületek nélkül is jó vásárt lehet csinálni, de biztos nem szorul magyarázatra, hogy a jó csere esélyeit erősen növeli egy hozzáértő bevonása.
A példánk szereplői mindketten vigyáznak, így csökkentik a kockázatukat. A vevő arra ügyel, hogy a pénzéért megfelelő értéket kapjon, az eladó arra, nehogy értéken alul váljon meg autójától. Igen, az emberek többsége körültekintően bánik azzal (a pénzével, az autójával), amit egyszer megszerzett és mindent elkövet, hogy csökkentse elcserélésekor a tévedés lehetőségét. De vajon akkor is ilyen körültekintőek vagyunk, amikor a saját munkaképességünk értékesítésére szánjuk el magunkat?
Bizonyára azok is, akik az autókhoz kevésbé értenek, fel tudnak sorolni legalább tíz olyan fontos részletet, amelyet egy gépkocsi vásárlásakor meg kell nézni (forgalmi engedély, tulajdonos, műszaki vizsga érvényessége, motor és alvázszám, kerekek állapota, motor, sebességváltó és karosszéria állapota, a gépkocsi fogyasztása, stb.). Most próbálj meg kapásból felsorolni tíz olyan dolgot, melyet akkor szoktál mérlegelni, ha munkaszerződést kötsz! Tapasztalatom szerint, az emberek többsége azt a három legalapvetőbb dolgot sem mindig ismeri, melyet kötelezően és pontosan kell rögzíteni egy munkaszerződésben. Azaz: mit, hol kell elvégezni, és mennyi pénz jár érte? Még pontosabban a munkakört, a munkavégzés helyét, illetve a személyi alapbért.
(folytatjuk)


Évfordulók, jubileumi emlékek ...

A gyerekkori születés és névnapi ünnepek az ajándékozásokról és nem utolsó szempontként a szeretetről szólnak. Felnőtt korban a szeretet is jelen van, de egyre jobban - ahogyan idősebb az ember - az emlékek is előtérbe kerülnek. Embere válogatja, hogy milyen érzelmekkel, tartalommal. Óhatatlanul "tükröt” tartunk magunk elé, visszatekintünk az elmúlt évekre, évtizedekre. Jelen esetben én is ezt teszem.
Az elmúlt hat évtizedben szerencsére több szép és jó dolgot megértem, mint kudarcot, kellemetlen emléket. Több hónapos gondolkodás után úgy véltem jobb, ha nem magamról, hanem az elmúlt 50 évről próbálok meg írni, a munkahelyemen elöltött évekről. Pontosabban fogalmazva a szakszervezeti éveimről - amelyek párhuzamosan egybekapcsolódtak az életemmel. Amikor a munkakönyvemet kiállították, vele együtt - miután a belépési nyilatkozatot aláírtam - kézhez kaptam a szakszervezeti tagkönyvemet is. Mint fiatal pályakezdő - az iskolapadból kikerülve - nem hallottam a szakszervezetről. Az idős "szakibá” - aki történetesen az ÜSZB (Üzemi Szakszervezeti Bizottság) titkára volt - elém tette a belépési nyilatkozatot, azzal a megjegyzéssel, hogy "fiatalember köztünk van a helyed”. Rövid időn belül észrevettem, hogy a kollektív gondoskodásban, összetartásban van a szakszervezet ereje. Nekünk, pályakezdő fiataloknak, ilyen körülmények között könnyebb volt a munkahelyi beilleszkedés, amely a szakmai segítséggel párosult. Az idős munkatársaktól megtanultuk, hogy kell egymást segíteni, a munkahelyen helytállni, közös ügyért közösen kiállni, ha kell harcolni. Az idő múlásával egyre több tapasztalatot szereztünk. Később a gazdasági életben is és a szakszervezetben is többen "szerepet” kaptunk, választott vezetők, tisztségviselők lettünk. Fel lehet tenni kérdésként, hogy kik is vállalnak nem éppen hálás, de megtisztelő feladatot, tisztséget? Úgy vélem, hogy gondolkodás nélkül is könnyen meg lehet adni a választ. Jó érzésű, becsületes ember nem érezheti jól magát, ha látja, hogy környezetében nehéz sorsú ember él, ha hibáján kívül ellehetetlenül, ha munkahelyén kiszolgáltatott, létbizonytalanságban él. A helyzet változtatásáért a szakszervezetek tehetnek a legtöbbet. Hogyan? Összefogással! Minél nagyobb létszámmal kell fellépni, kiharcolni jogos követelésünket. Ezen feladathoz, irányításhoz, felkészült vezetőkre van szükségünk, úgy is fogalmazva: fel kell nőni a feladatokhoz.
Az elmúlt tíz évben, mint választott szakszervezeti vezető, jelenleg, mint a PADOSZ Nyugdíjas Tagozat vezetője egyetlen feladatot látok a legfontosabbnak, a tagság érdekeit képviselni, az érvényben lévő KSZ-ben foglaltak szerint. Minden olyan ügyben fellépni, amely a tagságot negatívan érinti. Számtalanszor - 45 éves munkaviszonyom alatt - kerültem kellemetlen helyzetbe, mert elmondtam a véleményemet, kifejeztem a nemtetszésemet. Sokszor "vesztesként” kerültem ki a szóváltásból. Rövidebb vagy hosszabb idő elteltével magamban feldolgoztam az eseményeket. Közösséget érintő dolgokban, amely vezetés részéről a munkavállalókat hátrányosan érintette, minden esetben kiálltam. Tudtam, hogy a tagság mögöttem áll, hiszen a közös ügyünkért emeltem szót. Ha küzdelemről van szó, sajnos a munkánkat nagyon megnehezíti a közömbösség. Számos alkalommal találkozunk ezzel a problémával. Példaként említve a béremelést. A vezetők közül többen egyetértenek a követeléssel, de az aktív tiltakozásban nem vehetnek részt, mert az a "bársonyszékük” elvesztését jelentené. A passzív munkavállalók kivárnak, ők a potyautasok. Hallgatnak, nem vesznek részt semmiféle megmozdulásban. Aztán az eredményes bértárgyalás után a vezetők is és a potyautasok is megkapják a kiharcolt bért. Vezetők esetében a többszörösét. Másik ilyen példa az áramdíj kedvezmény megvonására való kísérlet. Ha "megkurtítva” is, de a tiltakozásunk sikerrel járt. Nincs pontos felmérés, de az iparági kedvezményezettek kb. 60%-a vett részt a "maratoni” küzdelemben. Tudom, hogy naivitás, de mennyire korrektebb lett volna l-est vagy 2-est jelölni. Aki távol tartotta magát a tiltakozástól, az minden valószínűséggel egyetértett azon döntéssel, hogy az áramdíj kedvezmény nekünk nem jár. Akik nem értettek egyet, azok tiltakoztak, vállalva a vezetői ellenérzéseket. Végeredmény ismert. Minden iparági munkavállaló továbbra is kedvezményezett. Nincs információnk olyan esetről, hogy valaki(k) a kedvezményt nem igényelték. Tartsunk tükröt azok elé, akik a többség ellen foglaltak állást.
Az érdekekért mindig harcolni kellett, soha sem adták ingyen. A XIX. században ezért jöttek létre a szakszervezetek. Ha az ember segíteni tud a társán, és ez jó érzéssel tölti el, ez ad erőt, hogy a rászorultakon segítsen. Jobban örülök, ha valakin segíteni tudok, mintha nekem segítenének. Jobb adni, mint kapni. Egyre többen tudjuk és érezzük, hogy a rendszerváltozás óta a mindennapi életben egyre nagyobb szerepet kell betölteni a szakszervezetnek. Az "EGYÜTT ERŐSEBBEK VAGYUNK” szlogenünk, jelszavunk irányt mutat a továbbiakban is. Az aktív munkavállalókkal együtt a PADOSZ nyugdíjasai is részt vállalnak a szakszervezeti munkában. Idősek, ha fáradékonyak is, de élettapasztalatukkal segítséget tudnak nyújtani a fiatalabb generációnak. A nyugdíjas mögött amikor nyugdíjba megy, a gyárkapu becsukódik, de a tettrekészségét nem zárják be, ha egészsége engedi, segítse a fiatalabb generációt. Találja meg magát a környezetében, tegye hasznossá magát, akkor nem marad egyedül. A SZERETŐ CSALÁD SOKAT JELENT MINDENKINEK. Aki 30-40 évet munkában eltöltött, annak kimondva, kimondhatatlanul hiányzik a munkatársi szeretet, megbecsülés. A munka és a szakma szeretetét kötelességemnek tartom valamilyen formában visszaadni. Talán, többé-kevésbé sikerül, ameddig az egészségem engedi, ameddig élvezem a társaim bizalmát. Büszkeség tölt el, hogy ilyen hosszú időn keresztül, a szakszervezet tagja lehettem és lehetek életem végéig, abban bízva, hogy a fiatalság átveszi a stafétabotot. Én már átadtam. Jóleső érzés tölt el, hogy a stafétabot jó kezekbe került. A csapatmunkában részt vállalva a szebb jövő reményében dolgozunk tovább, abban a reményben, hogy minél több követőnk lesz. Úgy legyen...
MJ


A nyeremény nyeresége

Egy kedves ismerősömmel álldogáltunk sorban a büfé előtt. Az időt beszélgetéssel ütöttük agyon. A lottónyereményt osztotta szét öreg kollégám, mi mindent venne belőle. Tetőt a házra, új biciklit az asszonynak, a gyerekeknek, unokáknak is jutna… Érdekes volt hallgatni, ahogy mindenkit elsorolt a családból, csak magát hagyta ki. Érdekes volt hallgatni, milyen hétköznapi dolgokat sorol fel, hiszen egy bicikli, vagy egy háztető nem olyan dolgok, melyekre csak milliomosok gondolhatnak. Szomorú dolog volt hallgatni, hogy arra már nem is gondolt, hogy a becsületes munkájáért kapott, tisztesnek már egyre kevésbé nevezhető jövedelméből minderre össze tudja spórolni a pénzt. Még inkább lehangoló volt, hogy a problémát látván, nem az gyökeresedett meg benne, hogy változtatni kellene a munka megbecsültségén, hanem az, hogy nyerni kellene a lottón.
Járjuk körül a kérdést egy kicsit! A lottó olyan szerencsejáték, ahol viszonylag kevés pénzért játszhatunk, roppant kis eséllyel megnyerhető, hatalmas nyereményért. Gondoljuk meg, hogy hányan játszanak, és hány nyertes lehet? Na igen, az általános álláspont az, hogy "teszek rá hány nyertes van, ha én vagyok az az egy.” De egy ember életében ez ritkán fordul elő. Sokkal fontosabb arra koncentrálnunk, hogy minél többen járjunk jól, de legalábbis ne rosszul. És erre nem a lottó ad esélyt.
Mindazon dolgok, melyeket öreg ismerősöm elsorolt, a becsülettel végzett munkáért járó tisztességes jövedelemből futnia kellene. Különösen, egy ledolgozott élet végén! Szomorú jövőt vetít elénk, amikor egy munkavállaló már nem is gondol arra, hogy a munkájáért kapott jövedelemből elégítheti ki alapvető igényeit. Fizetünk az egészségügyi ellátásért, noha egy életen át fizettük a TB-t. Fizetünk gyermekeink iskoláztatásáért, noha nem egy esetben sajátkezűleg újítottuk fel az iskolát, amelyet most bezárnak. Fizetünk mindenért, csak a jövedelemmel van baj.
Nem a lottó ötös a megoldás! A tisztességes munkáért járó tisztességes jövedelem a megoldás! De ezt csak együtt tudjuk megszerezni, közösen kiállva mindnyájunk jogaiért, érdekeiért. Az így megszerzett, kivívott, megnyert előny mindnyájunk nyeresége.
(vendel)


A PADOSZ KSZB által felállított, a Kitüntetési Javaslatokat Elbíráló Kuratórium, 2008. október 2-án tartotta ülését. A Kuratórium döntése értelmében 2008-ban az alábbi személyek részesülnek a
" PADOSZ Kiváló Aktivistája” emlékplakett,
illetve az ahhoz járó könyvutalvány elismerésben.

Czoborné Balogh Eleonóra (Dekoten Kft.)
Cseh Sándorné ( PA. Zrt. GIG GKFO PSZO)
Féhr Ferenc ( PA. Zrt. KAIG KAFO AKO)
Kovács László ( RHK. Nonprofit Kft.)
Mérei István (PA.Zrt. KAIG SZFO)
Nagy Lajos (PA Zrt. MIG KTFO VKTO)
Porga István (PA. ZRt. KAIG SZFO ÉSZO)
Pupp Józsefné (PA.Zrt. VIG BIG IBIFO)
Rehák Balázs (Dekoten Kft.)
Szabó Béla (PA. Zrt. KAIG ÜFFO BRO)
Szántóné Dr. Mónus Edit (PA Zrt. VTIG HUIG Üzemi Tanács )
Szauer Boglárka ( ERBE Zrt.)
Szőts István (PA. Zrt. KAIG ÜFFO HTO)
Tumpek István (PA. Zrt. KAIG KAFO FKO)
Virág János (PA. Zrt. ÜVIG VEFO VTO)

A kitüntetések átadására a 2008. november 8-i PADOSZ Bálon, ünnepélyes keretek között kerül sor.
Gratulálunk a kitüntetetteknek, és egyben további sok sikert kívánunk munkájukhoz!


Sorban állás a portákon

Bizonyára sokan észrevették, hogy a rideg "1-es kapu ellenőrzés” helyett, kedves hang szólítja meg a portai ellenőrzésre kiválasztottakat csomagjaik, és egyéb dolgaik ellenőrzésére.
Szeretném kijelenteni, hogy a szigorú beléptetés, és őrzésvédelmi rendszerek bevezetésével, és működtetésével egyetértek, hiszen nem "lapátgyárban” dolgozunk. A mi cégünknél kevésbé jelentős, méreteit messze alulmúló munkahelyek is alkalmaznak ilyen, vagy hasonló szigorításokat a területükre történő belépés előtt.
Történt a változást követően a minap, hogy kollégámmal kívántuk elhagyni az F2-es portát, és a kollégámat kiválasztotta a kedves hang. Nem a kiválasztás ténye az említésre méltó esemény, hanem az, hogy negyedikként állt sorba a kis helység előtt, hogy megtörténhessen a procedúra. Nagy megdöbbenésemre az idő múlásával nem Ő maradt az utolsó, sorolódtak be mások is utána.
Elgondolkodtató, vajon mi lehet az oka - a mások által "macerálásnak” titulált - gyakoribb ellenőrzésnek, mely nagyon kellemetlen ellenőrzőknek és ellenőrzötteknek egyaránt. Sokan, sok mindent beszélnek az okokról, amik természetesen csak folyosói pletykák. Próbáltam tájékozódni az esetek hátteréről felelős vezetőn keresztül, ám több hete csak ígéret van, hogy jön válasz a kérdésemre.
Nem csak az a problémám, hogy én nem tudom a választ, hanem az is, hogy negatív hangulatot teremt az intézkedés bevezetése, ugyanis a hosszasan sorban állókat a buszjárat nem várja meg. Akik találkoztak ilyen esettel bizonyára egyéb problémákat is tudnának sorolni.
Türelmes ember lévén megvárom a választ, hasonló magatartást kérek a sorban állóktól is. LL


Aktuális érdekvédelmi hírek

VBKJ tárgyalások - Szeptember hónap folyamán tovább folytatódtak a tárgyalások.
A munkáltató által előterjesztett javaslatokat az Üzemi tanács és Szakszervezetek megvitatták, és azokkal kapcsolatos összegzett álláspontjukat a munkáltatóval közölték. Az érdekvédelmi oldal ebben az álláspontban kifejtette, hogy nem ért egyet a munkáltató azon javaslatával, hogy az Önsegélyező Pénztár kerüljön be a VBKJ rendszerbe. Azzal se ért egyet a munkavállalói oldal, hogy az Önkéntes Nyugdíjpénztári munkáltatói befizetés más számítási módszer szerint kerüljön kiszámításra. Abban viszont egyetértés mutatkozott, hogy a saját üdülőkre történő jelentkezés főszezonon kívül folyamatosan történjen, és a munkavállalóknak a VBKJ nyilatkozatok megtételekor csak arról kelljen nyilatkozniuk, hogy az adott évben igénybe kívánja-e venni a saját üdülőket. A primerköri büfében nyújtott támogatás VBKJ-ba történő bevitelét szintén nem támogatja a munkavállalói oldal. Hasonlóan nem nyert támogatást a munkavállalói oldal részéről a jubileumi és törzsgárda jutalom VBKJ-n keresztül történő kifizetése sem. A munkavállalói oldal azért nem támogatja a munkáltatói előterjesztést, mert a rövidtávú adózási előny, hosszútávon elvész, valamint a céghez való lojalitást nemhogy erősítené, hanem gyengíti. A papíralapú utalványok (kék és piros bón) "eltérítő” szorzójának a bevezetését a munkavállalói oldal nem támogatja. Nem látja a garanciát arra, hogy az utalványok drágítása a munkavállalókat egyre inkább a kártyafeltöltés irányába terelné. A munkavállalói oldal álláspontja szerint a meleg étkezés (a kártyafeltöltés) igénybevételét, nem egy indirekt módszerrel, hanem az üzemi étkezés minőségének fokozásával, és a reális árak alkalmazásával kell a munkáltatónak ösztönöznie. Az utalványok kiosztási időpontjával kapcsolatban tett munkáltatói javaslat, tulajdonképpen az eddigi gyakorlatot erősítené meg, amellyel kapcsolatban egyetértés van a felek között. Abban viszont eltérő a munkavállalói oldal véleménye, hogy a hideg (kék) utalványok kiosztása ne negyedévente, hanem havonta történjen. A tárgyalások tovább folytatódnak.

Korkedvezményes munkaköri besorolásról folyó tárgyalások
Viszonylag hosszú szünet után, október 8-án ült ismételten tárgyaló asztalhoz a munkáltatói és a munkavállalói oldal. A tárgyalás napirendjén a munkáltató által felkért külső szakértő közreműködésével előkészített kormányrendelet és jogszabály tervezet megvitatása szerepelt. Az előterjesztést a két oldal elfogadta és megegyezett abban, hogy azt az ÉKF elé terjeszti további megvitatásra. Amennyiben ez a fórum is támogatja a javaslatokat, az először a Kormány elé kerülne, majd a Parlament tárgyalná, illetőleg reményeink szerint fogadná el a jogszabály módosítást. A jogszabály módosítás alapján korkedvezményre jogosító munkakörűnek számítanának azok a munkakörök, amelyekben a munkavállalók ionizációs sugárzás hatása alatt napi 3 órai munkavégzést teljesítenek. Továbbá ahol éves átlagban legalább 3 óra ionizációs sugárázás alatt történik a munkavégzés, valamint azok a munkakörök, amelyekben időszakosan végeznek fokozott sugárterheléssel járó munkát, és ez által az ott dolgozók olyan szintű sugárterhelésnek vannak kitéve, amely a népesség tagjaira vonatkozó valamelyik korlátot meghaladó dózist eredményezhet.
ATOMIX ügyek
A Kft-re kötött tavaszi bérmegállapodás lehetőséget biztosított arra, hogy szeptemberben ismételten tárgyaló asztalhoz üljünk a munkáltatóval a további bérfejlesztés ügyében. Az alap megállapodásban szereplő 4,5 %-os átlagbérfejlesztésen felül további bérfejlesztést szerettünk volna elérni. A munkáltató, hivatkozva a cég gazdasági nehézségeire (Üzemi konyha, szállítás szakágazat), valamint a tulajdonosi direktívákra, nem lát lehetőséget további bérfejlesztés megvalósítására. A PADOSZ - megvitatva a munkáltatói javaslatot az ATOMIX PADOSZ Bizalmi Testületével - elutasította a munkáltatói ajánlatot. Az elutasítással egyidejűleg a PADOSZ javasolta, hogy az ATOMIX Kft. kezdeményezze, hogy a Villamosenergia-ipari Ágazati Kollektív Szerződés kerüljön a Kft-re kiterjesztésre.

Közösen együtt.....
Közel két év "szünet” után, múlt év szeptemberétől ismét havi rendszerességgel megjelenik a PADOSZ lapunk. Lapunk olvasói - nem csak szakszervezeti tagok részéről - számtalan visszajelzést, észrevételt jeleznek felénk, amelyek segítik a munkánkat, sokszor irányt mutatva, hogy milyen témákról írjunk. Minden esetben külön örömet jelent, amikor munkavállalók írásukkal keresnek meg bennünket. Többségében a PADOSZ-hoz beküldött vagy behozott cikket a lapunkban közreadjuk. A havi lapunk terjesztése kétféleképpen történik a szakszervezeti tisztségviselők (főbizalmiak, bizalmiak) közreműködésével, valamint Intraneten keresztül. Természetesen, fő célunk, hogy minél többen olvassák a lapunkat. Sajnálatos tény, hogy még nagyon sok munkahelyre - főleg ott ahol nincs Intranet - nem jut el a PADOSZ lap. Kellő odafigyeléssel, tisztségviselők aktivitásával a jelenlegi helyzet rövid időn belül változni fog. A lapunkban megjelent cikkek nem cenzúrázottak. Közérdekű írásainkban mindenkor, minden esetben kerüljük a személyeskedést, nem elhallgatva a munkavállalók véleményét vezetői intézkedésekről sem, amelyek következtében a munkavállalókat hátrány éri. Ezúton is megragadva az alkalmat arra kérjük minden egyes kollégánat, munkatársunkat, hogy munkánkban legyenek a segítségünkre.
Szerkesszük és terjesszük közösen, együtt a PADOSZ havi lapját!
Majoros János
a PADOSZ Információs Bizottság nevében

Hozzászólás írása:

• Kérjük jelentkezzen be!