2008. augusztus 5.

Vége a nyárnak. Az ember azt gondolná, hogy ilyenkor a pihenés és nyaralás élményeivel vagyunk elfoglalva és nehéz visszazökkenni a dolgos hétköznapokba. Nekünk azonban ez a nyár nem ilyen volt. Tele ambícióval, szorongó várakozással, drukkal készültünk a cégünk egy létfontosságú eseményére. Igen létfontosságú, mert alapvetően befolyásolhatja a jövőnket. Miről is van szó? Aki még eddig nem jött rá, annak idézném fel, hogy több mint egy év után újra indult a II-es blokk. A biztonságot szem előtt tartva, mindenre odafigyelve módszeresen jutottunk el oda, hogy ismét energiát termel a II-es blokk. Figyeltem az eseményt körülvevő reakciókat és döbbenten kellett megállapítanom, hogy a sajtón keresztül továbbra is ömlik az emberekre a butaság, mintha egy éven keresztül a szakembereink „vért izzadva” nem tettek volna meg mindent, hogy a tájékoztatás szakmailag pontos és korrekt legyen. Úgy tűnik, mintha hasztalan lett volna az erőfeszítés. Ennek ellenére azt mondom, soha nem adjuk fel, hogy egyszer talán az újságíró is megérti, azt miről beszélünk. Mint említettem a biztonság volt a kulcs szó.

Apropó biztonság! Nekem - talán tisztemnél fogva is – a biztonság egy másik aspektusa jutott eszembe. Nevezetesen az itt dolgozó emberek úgynevezett egzisztenciális biztonsága. Vajon Ők hogy érzik ezt? Meg kellett állapítanom a hozzám érkező kérdésekből, véleményekből, az engem ért benyomásokból, hogy van egy biztonságosan üzemeltethető II-es blokkunk, de az itt dolgozók jelentős része egzisztenciálisan nem érzi magát biztonságban. A kérdés az, hogy vajon ez megalapozott-e, vagy ha nem, akkor miért érzik mégis így az emberek? Az emberek biztonság érzete alapvetően a bizalomra épül. Ha nincs ok a bizonytalanságra, akkor a bizalomnál kell keresni a bajt. A bizalom pedig nem a szavakból, hanem a tettekből fakad. Úgy kell élni és cselekedni, hogy az bizalmat sugározzon. Értelmes párbeszéddel, a munkavállalókat felnőttnek tekintve minden probléma megoldható. Ehhez azonban ki kell alakítani egy olyan kapcsolatot, viszonyrendszert, ahol nem a „folyosói pletyka” az autentikus hírforrás. Ha túlóráról, ha készenlétről, ha bértömeg-gazdálkodásról, ha munkaidő szervezésről, stb. beszélünk, akkor csak arról beszéljünk, amiről a téma kapcsán valóban szó van. Minden olyan dolgot, amit egyesek belemagyaráznak, vagy bele akarnak érteni, határozott kommunikációval vissza kell utasítani. Egy-egy ilyen esetben, ha élesebb a reakciónk, nem megsértődni kell, hanem elgondolkodni rajta. A biztonságérzetünket nem javítja, ha arról értesülünk, hogy veszélyben az „alkalmazotti tarifánk”, ha az adó kedvezmények megnyirbálását helyezik kilátásba, ha 4,5%-os jövő évi bruttó bérnövekedésről beszélnek.

Biztonság! Biztonságérzet!

A valódi biztonság azt jelenti, hogy a tények, információk birtokában, biztonságban érzem magam. A biztonság nem csak rajtam múlik, hanem az engem körülvevő fizikai és emberi közegtől. Éppen ezért nélkülözhetetlen a bizalom.

Dr. Kiss Mihály
elnök
(Forrás: PADOSZ újság VIII. évf. 3.sz.)

Hozzászólás írása:

• Kérjük jelentkezzen be!