2008. augusztus 5.

Szeptember elején a Paksi Orosz Klub egyhetes kirándulást szervezett Szentpétervárra, melyen
negyvenketten vettünk részt.

Rengeteget láttunk és nem győztünk csodálkozni! Aki járt már ott, tudja miről beszélek, aki még nem, annak javaslom, ne hagyja ki. A paloták pompája, a templomok művészi gazdagsága, a múzeumok kulturális értéke lenyűgöző volt. Szentpétervár méltán nyerte el az Észak Velencéje és a tavak, szökőkutak fővárosa címet. A Néva mellett 65 ág, folyó hálózza be a várost, 42 kisebb-nagyobb sziget és 370 híd teszi színessé, változatossá.
Sorra látogattuk Szentpétervár nevezetességeit, elsők között a Palota teret, ami történelmileg és építészetileg is a város szíve. A XVIII. század közepétől innen kormányozták Oroszországot, itt áll a cárok palotája, a Téli Palota. A tér közepén mered az égnek a világ legnagyobb emlékoszlopa, amit egyetlen darab 600 tonna súlyú gránitból faragtak és semmiféle módon nincs rögzítve. Megilletődve léptünk be az Ermitázsba, a világ egyik legnagyobb képzőművészeti múzeumába. Gondos megtekintéséhez hetekre lenne szükség. Eljutottunk a pétervári építészek egyik leghíresebb alkotásához, a Kazányi-székesegyházhoz, melynek alapja elnyújtott keresztre emlékeztet. Másik, igen szép látványosság a tipikus ó-orosz stílusú, tarka hagymakupolás Vérző Megváltó templom. Az Izsák-székesegyház óriási, szinte félelmes nagyságával egykori építői gondolatait, a hatalom eszméjét sugallták. Nagy élményt jelentett számunkra az I. Péter hadvezéréről, Alexandr Nyevszkijről elnevezett kolostoregyüttesben való nézelődés. Ennek temetőjében nyugszik az orosz történelem, kultúra, tudomány számos nagysága, többek között Lomonoszov, Muszorgszkij, Csajkovszkij. Történelmi körutunk során nem hagyhattuk ki az Auróra cirkálót, és ellátogattunk a Péter-Pál-erődbe, mely körül a város kialakult. Kirándulásaink alkalmával megálltunk a 26 hektáron elterülő Piszkarjovkai temető előtt, ahol az 1941-44-es blokád alatt életüket vesztett 600 000 katona és polgári lakos hamvait helyezték örök nyugalomra.
Körülnéztünk a városkörnyéki cári kastélyokban is. Számomra a legvarázslatosabb, lenyűgözőbb hely, a péterhofi Nagy Palota volt, mely hatalmas, szökőkutakkal díszített parkjával minden elképzelhetőt felülmúl. Igen nagy élményt jelentett számunkra, hogy bejuthattunk a Konsztantyin palotába, amit ma Putyin elnök kongreszszusi rezidenciaként használ. Ott sétáltunk, ahol a világ nagy hírességei, politikusai, művészei is megfordultak. Büszkeséggel töltött el bennünket, mikor megtudtuk, hogy Nagy Péter kedvelte a magyar borokat és ma Tokaji nedűt kínáló Rákóczi-pincészet működik az épületben. Megnéztük a pavloszki és gatcsinai kastélyokat is és azokról is rengeteg szépet lehet mesélni. Azt meg el sem tudtuk képzelni, hogy Puskin városának Katalin-palotája ennyire lenyűgöző. A kétemeletes, 306 m hosszú homlokzatot korinthoszi oszlopok és aranyozott figurák ékesítik. A borostyánterembe lépve elállt a lélegzetünk. A falakat teljes szélességben és magasságban különböző színárnyalatú borostyánburkolat fedi, borostyánból készített intarzia díszíti, aranyló fényben ragyog az egész. Nincs még egy ilyen a világon!
Sok mindent láttunk és felejthetetlen élményekben volt részünk. Kevés a szó, amivel Szentpétervár szépsége, látványa, hangulata valamelyest leírható, ezt a várost látni kell!

Lovásziné Anna
(Forrás: "forró drót" újság 10. évf. 10.sz.)

Hozzászólás írása:

• Kérjük jelentkezzen be!