Új korkedvezményes nyugdíj 2007-től?………évek óta húzódó ügy végére kerülhet pont az új korkedvezményes nyugdíjrendszer kidolgozásával. A kormány – többszöri halasztás után – elkészítette az átalakítás ütemtervét, amelynek legfontosabb pontja, hogy szakértők bevonásával felülvizsgálják a korkedvezményre jogosító, jelenleg hatályos munkaköri jegyzéket. A jogszabály módosításának tervezetét legkésőbb 2006 szeptemberéig terjesztik az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) elé, s ha ott zöld utat kap, és a parlament is jóváhagyja, 2007. január 1.-től életbe léphet az új szabályozás. Borsik János az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke sikerként értékeli, hogy a kormány végül nem számolja fel, hanem felvállalja a korkedvezményes nyugdíjrendszer korszerűsítését.
Vesztes helyzetben a munkavállalók……a munkahelyeken három éve lehet eltérni a munka törvénykönyvétől, kollektív szerződés alapján. Akár a munkavállalók hátrányára is. A dolgozók eddig jobbára csak veszítettek a rugalmasabb szabályozáson. „Flexicurity” ez az angol szóössszetétel egy olyan „európai modellt” testesít meg cégek, intézmények és alkalmazottaik kapcsolatában, amely egyidejűleg ad(na) biztonságot a munkavállalóknak, és nagyobb mozgási szabadságot az őket foglalkoztató gazdasági szervezetnek. Ennek a nemzetközi jelszónak a jegyében módosították három évvel ezelőtt a munka törvénykönyvét (Mt.), lehetőséget adva a munkaidő jóval rugalmasabb megszervezésére, a törvénytől való eltérésre, akár a munkavállaló „kárára” is, ha ezt a kollektív vagy üzemi tanácsi szerződés megengedi. A módosítás következményeként, - ilyen megállapodás birtokában – a törvényben rögzített munkaidőkeret akár egy évre tágítható, a munka-és pihenőidő pedig viszonylag szabadon átcsoportosítható. Ezáltal megszüntethető- vagy mérsékelhető - például a túlóra, átértelmezhető az állásidő, így csökkenthető a munkaerőköltség, ami persze a munkavállaló számára egyszersmind alacsonyabb keresetet jelent. Az „ellentételezés” – a szándék szerint - a biztosabb munkahely egy versenyképesebb vállalkozásban.
Az országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatásával a törvény módosításának hatásait vizsgálták, és tartottak vitafórumot. Volt, aki szerint a törvényalkotók indokolatlanul szorítják háttérbe a munkáltató jogait, és egyáltalán nem magától értetődő, hogy a munkaidő beosztása a kollektív szerződés tárgya legyen. Úgy vélte itt az ideje az alapvető szemléletbeli váltásnak: idejétmúlt és visszahúzó az a kollektív szerződéses rendszer, amely az ágazati helyett a munkáltatói szintre helyezi a hangsúlyt. Hozzátette: ezt a gyakorlatot, a józan észnek teljesen ellentmondva, a jogalkotás az elmúlt egy-két évben még tovább erősítette.
Egy felmérés szerint, amelyet a dél-dunántúli gazdasági térségben végeztek kiderült, hogy ez a törvénymódosítás nem segítette a munkavállalói érdekképviseletek megerősödését a vállalatoknál, amelyek ez mellett ágazati szinten gyakorlatilag nem léteznek. Még tovább csökkent a szervezettség a cégeknél. Száz vállalatból mindössze 19-ben volt szakszervezet, négyben találtak ágazati és 16-ban vállalati kollektív szerződést. Ez nagyjából megfelel az országos átlagnak. A munkarend megváltoztatását sehol sem kapcsolták össze a munkaszervezet modernizálásával. A munkaidőkeret bevezetését a dolgozók leginkább a túlórapótlék megvonásaként élték meg. Az MT. Módosításának hozadéka nulla, és nem pozitív összegű játszma, összegezték a kutatók a tapasztalatukat. A munkáltató úgy csökkentette a költségeit, hogy ennek fejében a munkavállaló nem „nyert” igazán semmit, miközben az érdekvédelmi szervezetek megerősítését, a kollektív szerződések elterjedését sem segítette.
Megjegyzés: Szerencsére nálunk ennél lényegesen jobb a helyzet.
Van ágazati szakszervezetünk a VDSZSZ!
Van Ágazati Kollektív Szerződésünk, köszönhetően a VDSZSZ-nek!
Van helyi Kollektív Szerződésünk, amelyben elvitathatatlan az érdeme a PADOSZ-nak!
Van a KSZ-ben a munkaidő szervezésére vonatkozó, részletes szabályrendszer, amelynek köszönhetően a munkavállalók nem kiszolgáltatottak.
(a szerkesztő)
Forrás: PADOSZ újság VIII. évf. 3.sz.