2008. augusztus 5.

Nincs még egy szakma hazánkban, ahol a vitorlássport ennyire kiteljesedne, mint a villamosipari dolgozóknál. Az évről évre megrendezett versenyeknek vagy félszáz indulója van az atomerőmű balatonfüredi bázisán, ideális körülmények között megrendezett országos bajnokságuknak, s ezt maga a vitorlás szövetség is nagyra tart.
A versenynek már évtizedekkel ezelőtt híre ment, tudnak róla a sportág berkeiben, ennélfogva kialakult egy respekt, így a nyílt kategóriában rendre elindulnak a kalózhajóosztály legjobbjai közül többen is, de az utóbbi években szinte garantáltan akad egy korábbi nagymenő a mezőnyben. Rényi Ádám a 470-es hajóosztály sydney-olimpikonja is immár negyedszer indul ezen a versenyen, amióta az iparág dolgozója lett.
Az villamos-iparági verseny az idén a korábbi évek gyakorlatától eltérően még egyáltalán nem dőlt el mindjárt a verseny elején. Régen az utolsó futam előtt a jól összeszokott Nagy R. - Stadler paksi páros győzelme szinte borítékolható volt. Igen ám, de változnak az idők: Stadler Csaba kiszállt a hajóból, a kapitánynak új társat kellett keresnie, amit meg is talált Mészáros Miklós személyében. Ennek a duónak azért még össze kell csiszolódnia. No és nagyon nyomult Robiék mögött az apja és fia összetételű, immáron klasszikus paksi hajó a nagy vetélytárs Boromissza Tamással és Lászlóval, aztán az Atomerőmű SE új hullámosainak jeles képviselői is mind ott voltak a szűkebb, illetve tágabb élbolyban, jelezvén azt, hogy az utánpótlásnevelés folyamatos az ASE-nél, olyan tartalékaiak vannak, amivel más erőművek szakosztályai nem rendelkeznek. Lipták Daniék már most kimutatták oroszlánkörmeiket, dobogóesélyesként vágtak neki az utolsó futamnak. Ráadásul az időjárás is kegyeskedett: a jó versenyhez szükséges szélviszonyok kerekedtek, vele együtt azonban zimankóssá változott az idő ezen a szeptemberi hétvégén, de ez legföljebb bennünket, a kísérő hajón helyet foglalókat zavarhatott. A jól beöltözött, kellőképpen megszállott vitorlás kalózokat egyáltalán nem. Persze a középmezőnybe tartozók, és a gyengébb tudású, esetleg gyengébb felszereltségű hajóval indulók aggódtak amiatt, hogy a zárófutam már a négyesnél nagyobb szélerősségben zajlott. Tucatnyi hajó a félszáz közül nem is ment ki a vízre, fölmérve esélytelenségüket a futam befejezésére. "Várhatóan a 114-es és a 116-os hajó között dől el a csata - bocsátkozott esély-latolgatásba Rényi Ádám, a mezőny legnagyobb menője.
- A 116-osban az a fiatal srác egészen jól kormányoz - tette hozzá. A Boromissza-fiú, László volt az, akiről említést tett. Tudta ezt persze Nagy Robi is, nem véletlenül mondta a futam előtt: "Most aztán minden tudásunkra szükség lesz, hogy nyerni tudjunk.” Persze a sokat megért paksi fővitorlás rutinja, tapasztalata, helyzetfelismerő képessége - mint utólag kiderült - megakadályozta az esetleges trónfosztást, már a rajtra nagyon odafigyeltek.
- Ez most nagyon fontos volt, hogy a legfőbb riválisaink elé tudtunk kerülni a futam elején és végig kontroll alatt tudtuk tartani őket, és a többi már nem volt különösebb gond számunkra. Én szeretem, amikor ilyen erősségű szélben kell kormányozni a hajót - értékelt a kormányos. Persze új segítőjében, aki igyekezett mindent úgy csinálni, ahogy a kapitány kérte tőle, volt némi aggodalom a célbaérkezést illetően: "Az utolsó 30 méteren én már csak annyit kértem a Robitól, hogy próbáljuk úgy bevinni a hajót, hogy ne kelljen megismerkednem a hűsítő hullámokkal, s ez is sikerült, ami felettébb nagy öröm számomra, hogy újoncként mindjárt egy győztes hajó tagja lehettem” - mondta a partra érkezés után Mászáros Miklós, aki persze nem úszta meg a 19 fokos Balatonnal való ismerkedést, de ezt a győzelmi mámorban önként és dalolva vállalt. Ez is már ASE-hagyomány, hogy az iparági versenyen győztes hajó tagjait a klubtársak megfürdetik, sőt az elnök sem ússza meg szárazon.
- Hosszú távon kell számolni ezzel a hajóval? - fordultunk a kapitányhoz, Nagy Roberthez.
- Merem remélni, hogy igen. Az építkezés fázisában vagyunk, és jó érzés, hogy nyerni tudtunk egy ilyen kiélezett versenyben. Igen szeretnénk elgondolkoztatni a klubvezetést atekintetben, hogy esetleg újra kilépjünk nemzetközi porondra és egy Európa-bajnokságon vegyünk részt, mint amiben már volt részem, amikor Stadler Csaba volt a társam.
Ennyire még nem sikerült megszorítani Boromisszáéknak az örök rivális hajót, ami jelzi, nagy csatákra van kilátás az ASE-ben házon belül is. Annál is inkább, mert a dobogó harmadik fokára is paksi hajó érkezett: a Lipták-Varjú igen fiatal párost is nevezhetjük nyugodtan trónkövetelőnek, akik általában pocsék rajtok után tudtak fölmanőverezni az élbolyba, és ott is megelőzni jó néhány Elmű, Vértes, Mátra vagy éppen MVM feliratú egységeket. Ilyen még nem volt, hogy az iparági versenyen totális paksi siker szülessen. Persze közel sem a véletlen műve ez, a hétköznapok bázisszélesítő munkájával alapozták meg ezt a sikerességet az atomosok.

B. Gy.

Hozzászólás írása:

• Kérjük jelentkezzen be!