Az új elnök bemutatkozik
Budapesten születtem 1957. június 10.-én. Lassan immár 30 éve boldog házasember vagyok, ami a mai világban igen nagy kincs. Három gyermekem van, a legkisebb ebben a tanévben fog érettségizni. Nővére és a bátyja már kirepültek. Lányomtól van már egy kis unokám is, aki a fiatalságot hozza el a szívembe. Budapesten születtem 1957. június 10.-én. Lassan immár 30 éve boldog házasember vagyok, ami a mai világban igen nagy kincs. Három gyermekem van, a legkisebb ebben a tanévben fog érettségizni. Nővére és a bátyja már kirepültek. Lányomtól van már egy kis unokám is, aki a fiatalságot hozza el a szívembe.
Érettségi után az Elmű-nél helyezkedtem el 1975-ben, és azóta vagyok szakszervezeti tag. Kezdetben kirendeltségen kezdtem, mint „bonyolult betanított univerzális segítő”, majd szakmai tapasztalatok megszerzése után önálló villanyszerelő lettem, majd a technikusi oklevél megszerzését követően oktatási előadóként tevékenykedtem. A rendszerváltás elsodort a cégtől és külföldön vállaltam munkát. Így a német egyesítésnek kint, Németországban voltam tanúja, ami a mai napig nagy hatással van rám. 1991-ben visszahívtak a régi munkatársaim, akik az új idők szelét megérezve egy kft.- t alakítottak, ami ma is jól prosperál, igaz már, mint zrt, majd innen kerültem vissza az Elmű-be. Tehát 1992-ben már ismét Elmű-s voltam. Egy ideig még a hálózatszerelésen voltam csoportvezető, ami egy szép szakasza volt az életemnek. Ekkorra már megszületett harmadik gyermekünk is. Így a kétszobás lakásunkat kinőttük. A család összefogásával sikerült egy családi házat felépítenünk, azóta is itt lakunk, a pilisi hegyek között. Szakmai munkámra felfigyeltek és új munkakörbe hívtak. Üzemirányítónak! 1994-től tartok szolgálatot. Ez számomra a szakma legszebb területének számított. Ekkortól éreztem, hogy azt a tapasztalatot, ami az évek alatt „rám ragadt”, meg kéne osztani mással is. Elkezdtem oktatni és örömmel tapasztaltam azt az érzést, amit csak az érezhet, aki már oktatott, és felismeri, amit a hallgató mond, azt tőle tudja. Ez jó érzés! Ekkor éreztem, hogy nem csak oktatni kell, de tanulni is. Elvégeztem a műszaki ellenőri tanfolyamot, majd a munkavédelmi technikusi oklevelet is megszereztem. Közben 2004-től megbíztak az ÜIK vezetésével. Ez ismét egy kihívást jelentett, de hála munkatársaimnak, akik támogattak, egy igen szép időszakot jelentett az életemben. 2007-ben az unbulding kapcsán ismét adódott a feladat, meg kellett törvényileg is felelnünk az új helyzetnek, és még működőképesnek is kellett közben lennünk. Igen sok segítséget adott a szakszervezet a választások lebonyolításában, valamint az üzemi tanács szakmai segítsége is sokat jelentett számomra. Először az ÜT deleált tagja lettem, majd bizalmat kaptam a munkatársaimtól, így tagja lettem az újonnan alakult Elmű Hálózati Kft. Üzemi Tanácsának, ahonnan a felügyelőbizottságba delegált az ÜT. A törvényes határidőket betartva és a működés folyamatos fenntartása mellett sikerült megalakítanunk az ELMŰ/ÉMÁSZ Központi Munkavédelmi Bizottságot. Szakmai munkánkban a vállalatcsoport munkavédelmi szakterületétől is igen sok segítséget kaptunk. Együttműködésünk igen jónak mondható. A jó szakmai munkánkat mi sem bizonyítja jobban, minthogy sikerült felállítanunk a Paritásos Munkavédelmi Bizottságot, ezzel a vállalat vezetése is elismerte munkánkat, és a legmagasabb szintre emelte együttműködésünket. Ez év szeptemberében jelöltettem magamat a szakszervezeti bizottság elnöki posztjára, az Elektromos Szakszervezetben. November 11-én bizalmat kaptam a bizalmi testülettől. A munka dandárjába estem, azt hiszem, ezt nem kell bővebben ecsetelnem. Év vége minden területen a hajrá időszaka. Ezt tapasztalom!
Eseménynaptár
Tagszakszervezetek
Forró drót - letölthető újságok