2009. december 21.

Bánkuti Ferencet azóta ismerjük jobban, amióta a villamosenergia-ipari szakszervezet csatlakozott a LIGA Szakszervezetekhez és rendszeresen, igen aktívan részt vesz a szövetségi vezetőségi üléseken. A Pécsi Erőmű műszakos dolgozóit képviseli, mint elnök.

Ahol megjelenik, a társaság nem unatkozik. Víg kedélyű, jó humorú, szimpatikus ember. Csodabogárnak is mondhatnánk, hiszen sokoldalú ismeretekkel rendelkezik, hivatkozott forrásaira szinte mérget lehet venni, tárgyi tudása elképesztő. Alapvetően humán beállítottságú, az élet mégis úgy hozta, hogy a műszaki életbe, pontosabban az anyagvizsgálati munkákba szeretett bele. Ötvenhét évesen vette át főiskolai diplomáját, humánszervező szakon.
Az érdekvédelmi munka felelősségéről, a közösségben rejlő erőkről beszélgetünk és arról, hogy a meghitt családi élet megtartó erő.

„Az '50-es években nagyon szegények voltunk, petróleumlámpánál olvastunk, tanultunk, tévénk nem volt. Szüleink nagy szeretetben, békességben neveltek bennünket, én már iskola előtt tudtam olvasni. Nehezen éltünk, de hatalmas könyvtárunk volt. Amit olvastam, az megragadt bennem, de nyitott voltam minden újra. Mint rendszeridegent nem vettek fel a gimnáziumba, később a gépipari technikum erősáramú tagozatán végeztem.

Több mint tíz évig a Mecseki Ércbányászatnál fizikai munkakörben dolgoztam. 1975-ben a Pécsi Erőműben helyezkedtem el ügyeletes villanyszerelőként, majd a szénbányákhoz kerültem, ott elektrikusként dolgoztam. A Zsolnai gyár azért emlékezetes számomra, mert ott mélyedtem bele jobban a roncsolásmentes anyagvizsgálatba, amely mások számára kicsit furcsa lehet, de nagy hatást tett rám. Az anyagvizsgálat számomra elvont, és misztikus világ, nem látjuk, mi zajlik a mélyben, és nem is nagyon tudjuk irányítani. Felsőfokú, nemzetközi roncsolásmentes anyagvizsgálói képesítést is szereztem. Majd ismét a Pécsi Erőmű következett, hőerőgépészként dolgoztam - és már munka mellett gépésztechnikusi minősítő vizsgát tettem.

Az érdekvédelmi munkába 1990-be kapcsolódtam be, szimpatikus volt nekem a villamosipariak munkája. Műszakba jártam, naponta átéltem az ő problémájukat, ma is állítom, hogy kívülálló hiába akarja, nem tudja átérezni, igazából megérteni a műszakozást. Sokszor mintha latinul beszéltünk volna… Sokat beszéltem a dolgozókkal, megértettem a fizikai dolgozók problémáit, úgy gondolták, tehetek értük valamit. Megválasztottak főbizalminak. 2001-ben alakult meg a Pécsi Erőmű Műszakos Dolgozóinak Szakszervezete, amelynek vezetőjévé választottak. A LIGA VHSZ kötelékébe tartoztunk. Előttünk volt a jó példa, a paksiaké, velük tartottuk a kapcsolatot. Az ember sokszor gondolja, amikor rossz a helyzet, hogy rosszabb már nem lehet. Dehogynem! Pécs város, az erőmű és a szakszervezet is sokat veszített 2004-ben. Bányabezárások, leépítések és az ezzel járó iszonyatos stressz a munkahelyeken, és ez sajnos, a családtagokra is kihatott.
Érdekvédelmi vezetőnek lenni nem könnyű. Szerencsére hamar felismertem az érdekellentétet és az érdekazonosságot a dolgozók és a vezetők között. Örök vita, amely feloldhatatlan a két fél között: A dolgozóknak a munkajövedelem növelése a cél, amely a munkáltatónak költség. Voltak komoly konfliktusok a vezetőkkel, de nagyképűség nélkül mondom mindig megtaláltam a megfelelő kulcsot a megfelelő zárba. Alkupozícióból indultam ki, a munkabéke volt a fontos számomra. Sokat segített az ágazati szakszervezet, hiszen helyi szinten nem tudtunk sok mindent megoldani. Szerencsénkre az erőmű akkori vezetője, Somosi László mindenben a partnerünk volt, nagy empátiát tanúsított a munkavállalók problémái iránt.

Nem mondta még senki, hogy demagóg vagyok. Viszont megosztó személyiség, ami szerintem azt jelenti, hogy vagy szeretnek vagy nem. Megmondom, én sem kultiválom a „langyos”, se nem ide, sem nem oda tartozókat. A langyosat az úristen is kiköpi…
Szerintem nem nehéz az emberekkel szót érteni, kellő felkészültséggel meg lehet állapítani azt, hogy kivel mikor, mit és hogyan lehet és kell beszélni. Néhányuknak túlzott elvárásai vannak az érdekvédelemmel szemben, nincsenek tisztában azzal, hogy milyen kompetenciával rendelkezik a szakszervezet .Meg kell értetni pl. azt, hogy a munkáltató csak a bruttó bért tudja adni, a nettó bérünk alakulását pedig a kormány intézkedései, törvényei alakítják. A szakszervezet, az érdekképviselet a munkahelyi körülményekbe, a jövedelmi viszonyokba, a szociális és jóléti juttatásokba „szólhat” bele, és kell is kiállnia a dolgozók érdekében, de mindezt törvényes keretek között teheti meg. Ami ezen kívül van - adók, tb, stb. - azt a törvényhozás, a kormány felé kell címezni.
Nyugdíjazásom óta megbízottként látom el az elnöki tisztséget. Azt mondom dupla felelősséggel. Kevesen vagyunk, sajnos a fiatalok nem jönnek az erőműhöz. A villamosenergia-ipari dolgozók pécsi szakszervezetével, élén Kovács Istvánnal sok a tennivalónk. Ma már Pécsen sem tud a munkaadó két számjegyű emelést adni, mint korábban volt rá példa. Meg kell oldanunk a korkedvezményes és a korengedményes nyugdíj kérdését, figyelemmel kell lenni a műszakosok egészségvédelmére, ki kell cövekelni az ágazati kollektív szerződést, - hogy csak a fontosabbakat mondjam. Jó közösség a miénk, elsőként csatlakozunk egy-egy cél érdekében az aláírásgyűjtéshez, demonstrációkhoz, tiltakozásokhoz.

Pécs melletti kis községben családi házban lakunk. Négy gyermekem van, második házasságban élek. Hét unokám körberajongják a nagyszülőket. Szentestén húszan biztosan leszünk az ünnepi asztal körül. A felnőttek, mi együtt megyünk az éjféli misére.”

Kolosváry E.

Hozzászólás írása:

• Kérjük jelentkezzen be!