Laczkó László
Két közösség aktív tagja
Az Atomerőmű Nyugdíjasklub Egyesület 2017. szeptember 25-én színvonalas gálaműsorral ünnepelte fennállása 30. évfordulóját. A jubileumi műsorban fellépett a Paksi Szarkaláb Néptánc Egyesület is, köszönhetően Laczkó Lászlónak, aki a Szarkaláb táncegyüttesnek is és az Atomerőmű Nyugdíjasklubnak is tagja. Laczkó László mindkét közösségben aktívan tevékenykedik, ugyanolyan lelkesen jár a táncpróbákra és a fellépésekre, mint a klubrendezvényekre. Laczkó László nyugdíjasként is fiatalos lendülettel táncol.

- Nagy sikert arattatok fellépésetekkel a klub évfordulós ünnepségén. Büszkén néztük, hogy milyen fiatalosan ropod a táncot. Mióta táncolsz és erősíted a Szarkaláb egyesületet?

- A népi táncot 20 éves koromtól 26 éves koromig a Nagykátai Tápiómente Együttesben gyakoroltam. Aztán elköltöztünk Paksra, és itt több évtizednyi szünet következett. Hét évvel ezelőtt kerestek meg – ismerve táncos múltamat – és kértek, csatlakozzam az akkor alakult Szarkaláb együtteshez, ahol hiány volt férfi táncosból. Akkor 57 éves voltam, kicsit vonakodva, de elmentem egy próbára. Meglepetésemre, sok ismerőst találtam az együttesben, aminek összetétele is nagyon érdekes képet mutatott, hiszen a 18 évestől a 60 évesig, a diáktól a tanárig mindenki volt benne. Jó hangulatú, jó kedélyű társasággal találkoztam. Invitáltak, és én csatlakoztam. Az együttes egy spanyolországi fellépésre készült. Egy hónap alatt sikerült felzárkóznom hozzájuk. Barcelona mellé, Calellába utaztunk egy fesztiválra. Több országból hívtak együtteseket, akik bemutatkozhattak, és műsorukkal szórakoztatták a fesztivál közönségét. A felvonuláson menettánccal vettünk részt, és háromszor léptünk fel a kint töltött tíz nap alatt.

- Az Atomerőmű Nyugdíjasklubban is bemutatkoztatok. Ott miként léptetek fel?

- Általában nőnapi rendezvényekre hívtak. Mivel a klubban kicsi a hely az ilyen tánchoz, ezért csak egy-két pár tudott táncolni. Az évfordulós ünnepségre is először csak kettőnket, engem és a páromat kértek fel táncra. Mivel azonban nagy rendezvényről és egy nagy színpadról volt szó, ezért átgondoltuk, és úgy határoztunk, hogy ahány táncos csak jönni tud, annyival lépünk fel. Így táncolt hat fiú és nyolc lány az ünnepségen.

- Fergeteges táncműsort adtatok. Hogyan készültetek?

- Minden műsorra nagy figyelemmel készülünk. Itt három táncot adtunk elő, amit előtte három próbán gyakoroltunk. A felkészülés nemcsak próbából áll. Az együttesben táncoló tíz lánynak például 33 szoknyája van, amiket gondozni, mosni, vasalni kell. A fiúk ingét is keményíteni kell, hogy szépen álljon. A csizmák fényesítése sem maradhat el. A fellépés előtt a lányokra még hajfonás és sminkelés is vár. A műsor sikerét nemcsak a tánc adja, hanem az előkészület és a háttérbeli munka is.

- Koreográfia, repertoár, fellépések –mi jellemzi ezeket?

- A táncokat Kosnás Árpád (Fülöp Ferenc-díjas táncos) tanítja be. Az új táncok, koreográfiák elsajátítása mellett frissítgetjük a régieket is. Kezdetben a dunántúli ugrós, a sárközi és a délalföldi táncok szerepeltek a repertoáron, de ma már széki és bukovinai táncok is helyet kaptak benne. Általában hat-tizenkettő fellépésünk van egy évben. Főként Paksra és a környékre hívnak bennünket. Nagyon jó visszajelzéseket kapunk a közönségtől, örömmel fogadjuk a felkéréseket.

- A tánc mellett a klub életéből miként veszed ki részed?

- A céges majálisokon minden évben feleségemmel, Margittal együtt vállaljuk a nyugdíjasklub részéről történő kitelepedést és az azzal járó feladatokat. A klubtagok fele általában részt vesz a majálisokon, ezért körülbelül száz fő számára viszünk sörpadokat és asztalokat, sátrat, sütő-főző berendezéseket, eszközöket, ásványvizet és minden egyebet, amire szüksége lehet a majálison a társaságnak. Szinte minden kedden a klubban vagyunk. Én nagyon szeretek biliárdozni, feleségem pedig vagy a kártyázók, vagy a kézimunkázók, gyöngyfűzők között talál magának elfoglaltságot. Szívesen részt veszünk a közös névnapi táncesteken ugyanúgy, mint a fürdőlátogatásokon, a színházi előadásokon és a különböző kirándulásokon. Jól érezzük magunkat ebben a közösségben!

 


Lovásziné Anna