„Mi vagyunk a szakszervezet, a társadalom. Az egy eszköz, nem egy intézmény”
2019. március 11.
Interjú Kordás Lászlóval a Magyar Szakszervezeti Szövetség újra megválasztott elnökével a muon.hu-n.

– Önt februárban ismét megválasztották a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnökének. Mivel kampányolt? Egyáltalán volt–e kampány?

– Igen, volt belső kampány, hiszen itt szakszervezeti tagok által megválasztott küldöttek szavaztak. A jelöltek elmondhatták, hogy mit csinálnának másként vagy ugyanígy, csak kicsit jobban. De az Új egyenlőség blogon volt egy vita is a három elnökjelölt között.

– A megválasztása után a küldöttek előtt hangsúlyozta: „nem ért egyet azokkal, akik úgy vélik, hogy a szakszervezetekből hiányzik a belső tűz. Az utóbbi hónapok eseményei is azt igazolják, hogy jó úton járnak, s megváltoztathatják az érdekképviseletekről az egyesekben kialakult kedvezőtlen képet”, és még dinamikusabb, határozottabb fellépést ígért a munkavállalók érdekeinek képviseletében. Hogyan akarják megváltoztatni a kedvezőtlen képet, és mit ért a dinamikusabb és határozottabb fellépésen?

– Csináltunk egy felmérést arról, hogy a munkavállalók fejében milyen kép él a szakszervezetekről. Ebből kiderül, hogy az még mindig a rendszerváltás előtti időszakot idézi, nagyon sokan a nyaralással, a mikulás csomagokkal kötik össze a szakszervezetet. Miközben egy piacgazdaságban a szakszervezetnek nagyon komoly szerepe kell, hogy legyen. Ez azonban nem működik úgy, hogy ezt a vezetők tudják, a tagság meg nem. Nagyon sokszor elmondtam a tüntetések során is, hogy én nem sztrájkolhatok, nem demonstrálhatok helyettük.

Ki tudok állni, meg tudom szervezni, de ha nincs mögöttem tömeg, akkor az aktuális hatalom és a munkáltató legyinteni fog és nem fogja komolyan venni az általunk hangoztatott gondolatokat.


Éppen ezért tömegbázist is kell építenünk, szervezettséget kell megteremteni és akcióképesnek kell lenni. Ha nincsenek akciók, akkor az emberek nem fognak felfigyelni ránk. Ezt jelenti a dinamizmus. De ehhez tartozik még az is, hogy mivel a tárgyaló asztaltól elfogyott a levegő, hiszen a kormánytól már nem kapunk válaszokat a javaslatainkra, így nincs más lehetőség, mint utcára vonulni, vagy a gyárkapukon belül megszervezni a sztrájk lehetőségét. De hangsúlyozom ez is csak akkor megy, ha aktívak az emberek és egységesen lépnek fel. Úgy nem lehet sikert elérni, ha egy munkahelyen egy-egy munkavállaló akarja megvívni a saját harcát.

– Az Audi-gyárban történtek jól mutatják a dinamizmust, ők még a sztrájk alatt növelni is tudták a taglétszámukat. Mégis mi az oka annak, hogy a szakszervezeti taglétszám csökken és hogy a rendszerváltás óta a szakszervezetekről alkotott kép nem változott?

– 2015-től vagyok ennek a szövetségnek az elnöke, így én ezért az időszakért tudok felelősséget vállalni. Nem véletlenül adtuk akkor azt a címet a programunknak, hogy Újrakezdés. Rájöttünk arra, hogy azon az úton, amin eddig jártunk nem lehet tovább menni, az a csendes elmúláshoz vezet.

Egy nyugat-európai típusú szakszervezeti modellt szeretnénk megvalósítani.

Az első ciklus arról szólt, hogy menjünk vissza a kályhához, és fogalmazzuk meg újra az alapértékeinket. Ez megtörtént az előző ciklusban, tehát világos értékrend mellett politizálunk, ami érzelmeket tud kiváltani az emberekből. Nem lehet mindenkinek megfelelni, nem lehet ugyanazzal a szájjal hideget és meleget is fújni egyszerre.

– Mik ezek az alapértékek?

– A közösségben való gondolkodás, a jogállamiságban való hit, főleg itt a demokráciába vetett hit, a hazafiassá, és itt egy gondolatra álljunk meg!

Nem nagyon tudok elképzelni hazafiasabb tettet, mint kiállni egymásért, kiállni egy munkahelyen a közösségért azért, hogy jobb legyen a fizetés, a munkakörülmény.

Azt gondolom, hogy ha nagyon sok ember ezt választja, akkor sok munkahelyen sokkal jobb lesz a helyzet és akkor Magyarországon összességében jobb lesz az élet, a közhangulat. A szakszervezeti vezetők ezt a munkát társadalmi munkában végzik, a munkahelyükért, a közösségért, a hazáért teszik ezt. Mivel én is végig jártam a ranglétrát tudom, mit jelent napi 8-10 óra munka után szakszervezeti feladatot ellátni, a munkáltatóval történő tárgyalásra felkészülni. Ezek olyan hozzáadott értékei a mozgalomnak, amit tisztelni és becsülni kell.

Fontos továbbá az az alapérték is, miszerint meg kell hallgatni minden szakszervezeti tisztségviselőt, nem nekünk az ágazati vagy szakszervezeti vezetőknek kell eldönteni, hogy mi jó az embereknek. Ezért csináltunk az országgyűlési választások előtt egy problématérképet, hogy felmérjük, mik az igazi problémák, mit gondolnak a mikrokörnyezetükről az emberek. Ez megvan, erre már lehet egy politikát építeni, hogy tudjuk, mit kell képviselni, mit várunk el a parlamenti választáson induló parlamenti pártoktól, azoktól, akiknek fontos a munkavállalók képviselete. A problématérkép összegzése el is készült egy ún. Fehér könyv formájában, amit tavaly el is juttatunk a választáson induló pártoknak.

Az újrakezdés elindult, és a kongresszus utáni feladat, hogy a helyi, területi akcióképességünket fejlesszük. Van már néhány jó példa erre így Miskolcon, Tatabányán és Pécsett, ahol több szakszervezeti konföderáció helyi együttes akciószövetsége működik.

– Említette, a problématérkép kapcsán, hogy annak elkészülte után tudnak politizálni. Kell-e egy szakszervezetnek politizálni és milyen szinten? Ez egy szűk mezsgye és néha mintha egyesek félnének ettől.

– Kell politizálni, hiszen ezért jön létre a szervezet. De nem pártpolitikát kell folytatni. Munkahelyi szervezetnek nyilván nem kell politizálni, neki a számára meghatározott munkaügyi törvények keretein belül, a munkahelyén kell megpróbálni elérni a legtöbbet a munkáltatóval szemben. Van egy ágazati feladat, ami segíti ezt a munkát szakmai szinten, és van egy konföderáció, amit kifejezetten azért hoznak létre, hogy a törvényalkotásba bele szóljon. Ennek két útja van ez egyik a kormányzaton keresztül, a hivatalos, megszokott érdekegyeztető fórumokon keresztül…

– ….ami nincs

– …ami kirakatban van, de tartalmilag valóban nincs.

Hiába mondjuk el a kormánynak a javaslatainkat, az nem épül be a kormányzásba.

A másik útja a parlamenti pártok, akikkel szervezeti együttműködés nincs, de tartalmi igen. Nyilvánvalóan azokkal, akik egyetértenek a javaslatainkkal, azokkal ez szorosabb. Persze kapunk hideget, meleget, mert ez valóban egy vékony mezsgye, ahogy ön mondja, mert van olyan tagunk, aki a kormánypártokkal szimpatizál és van olyan, aki az ellenzékkel. Nekem meg az a dolgom, mint elnöknek, hogy mindenkit képviseljek. Nagyon meg kell válogatni, hogy milyen ügyeket képviselünk. Ennek mindig a szakmaiság és a munkavállalói érdektalaján kell állnia. A Fehér könyvünket például a választások előtt minden indulni kívánó pártnak elküldtük. A kormánynak személyesen adtam át, ám a részéről még reagálás sem érkezett ezekre a felvetésekre. Az ellenzéki pártok részéről nagyobb volt az érdeklődés.

– Hogyan tovább? Ahogy említette a kormány részéről látszat egyeztetések vannak, reakció a javaslatikra nem érkezik. Mint az ellenzéki képviselők esetében, amikor sorra söprik le a Házban a javaslataikat. Kapják is a bírálatot, hogy minek ülnek bent. Mi a helyzet a szakszervezetekkel, hogyan tudnak így elérni bármit is? A hasonlóság észrevehető.

– Ön is úgy fogalmaz, hogy a szakszervezetek. Szeretném, hangsúlyozni, hogy a szakszervezet mi vagyunk. Úgy kellett volna fogalmazni, hogy mi mit érhetünk el. A szakszervezet egy eszköz, az nem intézmény, hogy majd ő megoldja. Nem. A szakszervezet a társadalom önvédelmi terméke, a munkavilágának immunrendszere. Ha ezt elfogadjuk és sokakkal megértetjük, hogy tagjai ennek az immunrendszernek, akkor sokan leszünk és akkor a kormány kisebbségben marad a véleményével, de ehhez sokan kell, hogy legyünk, és ehhez akcióképesnek kell lennünk. Látni kell, hogy ez a kormány a nagytőke érdekeit szolgálja, nincs olyan intézkedése, szemben a munkavállalók, a saját választópolgárai érdekeivel. Március elején vezették be a közszférában azt a gyalázatos törvényt, amivel a kormány eljutott oda, hogy csökkenti a szabadság mértékét öt nappal! Növeli a munkaidőt, miközben mindenhol Európában, Romániában például csökken a munkaidő. Magyarországon nő.

Nincs már hova hátrálnunk, és az embereknek meg kell érteni, hogy nélkülük nem megy.


Ezen dolgozunk most, ez a legfontosabb feladat és a rabszolgatörvény elfogadása elindította ezt a folyamatot.

Kapcsolódó linkek
Eseménynaptár
Tagszakszervezetek
Forró drót - letölthető újságok